Itt az ideje, hogy leszokj arról, hogy folyton mindenért bocsánatot kérsz: magadat is rombolod ezzel a káros szokással

Mindannyian kértünk már bocsánatot valamiért feleslegesen. Akár egy értekezleten való felszólalást megelőzően, akár automatikus reakcióként, amikor valaki belénk botlik, hihetetlenül gyakori, hogy a mindennapi életben túlságosan is bocsánatot kérünk.

"Bocs, hogy élek!"

Vannak megfelelő alkalmak a bocsánatkérésre, de sokan hajlamosak vagyunk arra, hogy gyakrabban tegyük ezt, mint kéne. Számos tényező okozhatja azt, hogy valaki túlságosan sokszor kér bocsánatot: a traumától kezdve a bántalmazáson át a gyermekkori tapasztalatokig, a válasz mindenkinél másképp nézhet ki. Mentálhigiénés szakemberek egyetértenek abban, hogy a kortársaink szerepet játszhatnak abban, hogyan viselkedünk.

Carl R. Rogers On Becoming A Person című könyvében azt állítja, hogy mindig külső ítéletek vesznek körül minket: "Életünk szinte minden szakaszában - otthon, az iskolában, a munkahelyen - a külső ítéletek jutalma és büntetése alatt találjuk magunkat. Az ilyen ítéletek a csecsemőkortól az öregkorig életünk részét képezik. Ezek érvényesíthetik vagy érvényteleníthetik viselkedésünket, ami arra késztet bennünket, hogy "értékfeltételeket" teremtsünk. Ha ezeken a saját magunkra vonatkozó szabályokon kívül cselekszünk, az szorongáshoz vezethet bennünket."

Mariam Iqbal, a HCPC által bejegyzett klinikai pszichológus úgy véli, hogy a nem és a társadalmi osztály is okozhatja, hogy valaki ilyen viselkedést tanúsít: "A nők hajlamosabbak többet bocsánatot kérni, mint a férfiak. Az osztály szintén tényező."

Miért rossz a túlzott bocsánatkérés?

Ha a mindennapi életben ennyire gyakori a szükségtelen bocsánatkérés, miért rossz dolog ez? Kate Gigax, szervezeti pszichológus és a Development Corps alapítója egy nemrégiben tartott előadásában a hangunk érvényesítéséről a következőket javasolta: "Vannak bizonyos viselkedésformák, amelyekkel hatalmat közvetíthetünk a társadalomban a normák és elvárások miatt, és ha ezeket a viselkedésformákat mutatjuk, valószínűbbé válik, hogy magas és alacsony hatalomként érzékelnek minket, függetlenül a tényleges státuszunktól."

Más szóval, ahogyan viselkedünk, az egy bizonyos módon jelenít meg minket a körülöttünk lévők számára. Kate így folytatta: "Gyakran csak úgy beleszórjuk a bocsánatkérést a nyelvezetünkbe, és ez valóban csökkentheti a hatalmunkat". Ha a bocsánatkérés szokássá válik, az nemcsak arra lehet hatással, hogy mások hogyan látnak minket, hanem arra is, hogy mi hogyan látjuk magunkat. "Mivel a bocsánatkérés túlságosan megszokottá válik, az emberek alábecsülik, milyen hosszú távú hatással lehet az önértékelésünkre" - mondja Mariam.

Lapozz!