Gyász: elhunyt a XX. század legnagyobb színházi rendezője, Peter Brook

A világ egyik legmerészebb és legkreatívabb rendezője volt

Több évtizednyi brit sikerszéria után, amelyek során Laurence Oliviertől Orson Wellesig a legnagyobb színészeket rendezte, azt vallotta, hogy „kimerítette a konvencionális színház lehetőségeit”. Ezért 1970-es években hátat fordított Angliának és Párizsba költözött, ahol megalapította a Nemzetközi Színházkutató Központ néven futó színházi társulatot, - a Bouffes du Nordban kapott helyett - amely különböző nemzetéségű színészekből, művészekből, táncosokból és zenészekből állt. Brook még merészebb ötletekkel szeretett volna kísérletezni. Színházi társulata kevésbé teátrális és primitívebb volt: mítoszokat, legendákat, pantomimet és improvizációt használtak. Általában kerülték a hagyományos nyugati színházi helyszíneket, és az 1970-es évek elején bejárták munkáikkal a Közel-Keletet és Afrikát. Sok darab franciául és angolul is elhangzott. A színészek pedig néha rögtönöztek szöveget.

2008-ban lemondott a Bouffes du Nord művészeti igazgatói posztjáról, átadva a gyeplőt Olivier Manteinek és Olivier Poubelle-nek. Brook azonban továbbra is velük dolgozott.

Brook számos filmet is készített, köztük A legyek urát 1963-ban és A Carmen tragédiáját. Az ő nevéhez fűződik az 1971-es Shakespeare Lear királya is Paul Schofield főszereplésével, ami szintén megosztotta a kritikusokat.

Az általa rendezett fő művek közé tartozik a Mahábhárata, egy szanszkrit eposzból készített kilencórás színpadi darab, és hatórás film, amit több országban is bemutattak. 1990-ben Nemzetközi Emmy-díjat kapott a filmes változatért.

1968-ban megjelent Az üres tér című színházelméleti műve, amelyben azt ecsetelte, hogy a rendező az előadás legfőbb teremtő ereje. A színházi munka folyamatos felfedezését és spontaneitását szorgalmazta. A kísérleti színház bibliája lett, amelyet több mint 15 nyelvre fordítottak le, így magyarul is olvasható.

2012-ben dokumentumfilmet készített róla a fia, Simon, The Tightrope címmel, amely Brook rendezési stílusát kísérte figyelemmel rejtett kamerák segítségével. Úgy tűnt Brook, szereti sokkolni az embereket, és úgy írták le, mint aki egyszerre intuitív és szemtelen. De tény, hogy Peter Brook új távlatokat nyitott kortárs dramaturgiában, és 1965-ben még a Brit Birodalom lovagrendjével is kitüntették.