Az 1-es típusú diabétesz bárkit érinthet - Figyelj a jelekre és segíts te is!

Az elmúlt években számos kormányzati intézkedés született az egyes típusú diabétesszel élő családok életének megkönnyítésére. November 14-én, a diabétesz világnapján társadalmi célú kampány indult Novák Katalin családokért felelős miniszter kezdeményezésére. Egy kisfilmmel találkozhatnak a nézők, amely azt üzeni, hogy ha odafigyelünk a diabétesszel élőkre, sokat tudunk segíteni nekik. A rövidfilm fiatal rendezője, Pantyi Petra maga is diabétesszel él.

Az egyes típusú cukorbetegség nem válogat, bárkinél kialakulhat, majd egy egész életen át kíséri. Nálad 14 éve azonosították az 1-es típusú diabéteszt. Mennyiben változott meg gyermekként az életed, miután kiderült a betegséged?

A diagnózis előtt kifejezetten szétszórt gyerek voltam. Ez kényszerűen és azonnal megváltozott. Nem volt helye szétszórtságnak például a rendszeres vércukormérésnél, a szigorú étrend betartásánál. A mindennapokat meghatározó új rendszer koncentrációt és precizitást igényelt. Abszurd, de más oldaltól nézve ez előnyömre is vált.

A korábbi tapasztalataihoz képest gyarapszik-e a nem cukorbeteg emberek tudása arról, hogy mivel jár a diabétesz?

Az, ha valaki diabétesszel él, kívülről nem látszik. Nem tűnik indokoltnak, hogy például suliban, óra közben egyen, holott neki létszükség a megfelelő vércukorszint biztosítása. Nehéz másokkal megértetni, hogy mit, mikor és miért kell csinálnunk. Nagy a változás, de úgy látom, sok még a tanulnivaló is.

Honnan jött az ötlet, hogy szükség lenne egy olyan filmre, amely a diabétesszel élőkről és a nekik nyújtott segítség fontosságáról szól?

A koronavírus-járvány első hullámának idején fogalmazódott meg bennem a gondolat. A lezárások idején sokszor hallottuk a tévéből, a rádióból a mondatot, hogy „nem vagy egyedül”. Úgy éreztem, hogy fontos lenne tudatosítani a diabétesszel élő sorstársakban is, hogy ők sincsenek egyedül. Jó lenne segíteni nekik abban, hogy ne gátolja őket a betegségük, merjék szabadon élni az életüket, és bízzanak abban, hogy számíthatnak a körülöttük lévőkre. Ha az emberek egyre többet tudnak a diabéteszről, akkor könnyebben észreveszik az erre utaló jeleket is.

Például azt, hogy ha valaki kék kört visel, amely a diabétesz nemzetközi szimbóluma, vagy inzulint próbál beadni zsúfolt helyen, esetleg megszédül a buszon, ami a hipoglikémiás rosszullét is lehet. Ha ismerjük ezeket a helyzeteket, akkor nem nézünk a másikra csodabogárként, helyette meg merjük kérdezni, hogy nem szorul-e segítségre.

Rendezői pályát választottál, amit nem a kiszámítható napirend és munkaidő jellemez. Mire kell figyelnie a diabétesszel élőknek, ha hasonló életmóddal járó hivatást választanak?

Egyetlen szóval: mindenre. Nehéz egyensúlyban tartani a diabéteszt és a rendezői, filmes életet. A hektikus forgatási menetrendek, a sokszor 12 óránál is hosszabb munkaidejű napok, az éjszakázások, a stressz mind nagyban megnehezítik a diabétesz menedzselését. Gyakorolni kell a balanszírozást, és fontos, hogy ne veszítsük szem elől: első a diab, vagyis fontos időben enni, fontos, hogy rendben legyünk az inzulinnal, stb. Sokszor nekem is magamra kell szólnom. De alkotás közben mindig azt érzem: megéri.

Hogyan készült a társadalmi célú kampány részét képező kisfilm, hogyan zajlott a forgatás? A szereplők között volt olyan, aki maga is diabétesszel él?

Hosszú idő telt el az ötlettől a megvalósulásig, ugyanakkor a konkrét gyártási fázisban már nagyon gyorsnak kellett lennünk. A szereplők nem voltak érintettek a diabéteszben, de meghökkentő módon kivétel nélkül mindegyikük arról számolt be, hogy van diabéteszes ismerőse. Ez tovább erősített minket a kisfilm elkészítésének fontosságában.

Leadfotó: 123rf.com, Fotók: Bánszegi Rebeka