Gerincsérves kisfiúból lett a vízilabda felejthetetlen alakja – Egy éve nincs köztünk Benedek Tibor
Óriási űrt hagyott maga után
Felsorolni is nehéz lenne, mennyit adott a sportágnak a világ egyik legjobb balkezes vízilabdázója: négyszer választották az év magyar vízilabdázójának, bekerült az úszósportok Hírességek Csarnokába, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, középkeresztjét és középkeresztjét a csillaggal. 2020 decemberében posztumusz megkapta a vízilabda sportág legnagyobb elismerését, Az elmúlt húsz év legjobb vízilabdázója címet. Mindemellett pedig édesapa és férj volt, egy kitartó, mindig sportszerű, szerény és udvarias ember, aki egyszemélyben volt remek csapattag és utánozhatatlan csapatkapitány.
„Sosem volt különösen jó labdaérzékem, sosem fociztam, kosaraztam jól, nem dobtam különlegesen nagyot a labdával, és ma már ennél is kisebbet dobok. Nem vagyok kifejezetten sem erős, sem okos, nem úszok túlságosan jól, a vízfekvésem teljesen átlagos. Gyerekkoromban tizenegyszer szúrták fel a fülemet, ugyanennyiszer tiltott el az orvos az uszodától. Magasságomat nézve ma már kicsinek számítok a csapattársaim között, súlyra viszont 15 éve elértem a 100 kilót. Szépen beszélni talán sosem tudtam, középiskolai eredményeim közepesek voltak, sosem gondoltam, hogy a mondataim hatással lehetnek másokra. A katonaságtól gerincsérv miatt felmentést kaptam, azóta már a nyakamban is van két porckorongsérv, 16 éve csuklószorítóval játszok, képtelen vagyok a kézfejemre támaszkodni. Először 2005-ben voltak problémáim a szívemmel, amik 2009-ben megismétlődtek. Mégis, ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez az én tehetségem” – idézte az olimpia.hu Benedek Tibor 2019-ben mondott önjellemzését.
Az utánozhatatlan hangú, mindenki számára hiteles és szimpatikus szakember, a legismertebb magyar sportújságíró és sportriporter mindössze 58 éves volt, két hónap alatt győzte le őt a szörnyű betegség.
Leadfotó: MTI / Czeglédi Zsolt
Oldalak
