Nagy-Kálózy Eszter: Mióta a férjem igazgató, minden napot újra kell tervezni

A színész szakmában nem ritka, hogy házasságok köttetnek, ám ezeknek a szerelmeknek igen nagy százalékban válás lesz a vége. Vannak azonban kivételek, Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter kapcsolata is ilyen.
Társak a szakmában és a magánéletben
Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter már több, mint 20 éve játszanak együtt. A munka és a magánélet szétválasztása, vagy éppen összeegyeztetése általában hatalmas kihívás a szerelmeseknek, ám az álompár ezt az akadályt is egyszerűen veszi.
"Ötletelünk, együtt gondolkodunk, küzdünk, harcolunk, és nagyon sok mindenben egy srófra jár az agyunk. Mások vagyunk, mégis nagyon hasonlók. Szóval összeillünk. Rengeteg színházi előadást láttunk együtt, és amiket nagyon szerettünk, azok valahol beépülnek, ihletet adnak" - kezdte a színművésznő a Színház Online-nak.
Lapozz, a cikk folytatódik!
Imádja, ha férje rendezi
"Többször dolgoztunk rendező-színész felállásban is. Az első, amiben Péter rendezett engem, az Sopronban volt. A vágy villamosában játszottam Blanche Dubois-t. Rendezett a Mizantrópban, a Keleti pu.-ban, a Kossuthkifli című tv-sorozatban. Szeretem, hogy már az olvasópróbán végigelemzi a darabot, a szerepeket, már ott irányt ad a próbáknak. Nála nincs lötyögős rendelkezőpróba, hanem már az első pillanattól helyzeteket teremt, és mozgatja a szálakat. Minden másodpercet kitalál, tartalmat ad neki. Nem hagy bizonytalanságban. Szeret improvizálni, de olyankor is ad egy keretet, amiben már szabadon játszhatok. Van kapaszkodó."
Lapozz, a cikk folytatódik!
Minden napot újra kell tervezni
"Féltettem, amikor belevágott, és változatlanul féltem őt. Sokat beszélgettünk, érveket hoztunk fel pro-kontra, de van egy pont, amibe már nem lehet érveket felhozni, mert szívügy. Mert elköteleződés kérdése. A Vígszínház Péter életének az egyik legfontosabb időszaka volt. Amióta igazgató, nagyon más lett az életünk, hirtelen megszűnt a korábbi folyamatos együttlét, ami jellemezte a kapcsolatunkat. Nem mondom, hogy ez könnyű, de ha sikerül megvalósítania amiket szeretne, látható eredménye lesz a munkájának, és boldog embereket lát maga körül a társulatban, akkor majd azt tudom mondani, hogy megérte. Most ez a helyzet nem elsősorban a színházigazgatásról szól, hanem válságmenedzselésről, mindennap újra kell tervezni, nehéz előre gondolkodni. "


























