A bonsai története - a mini fa, amely szerencsét, harmóniát hoz az otthonodba

Az ókori Kína és a bonsai

Az ókori Kínában valószínűleg a korai felfedezők találták meg először a hegyekben magasra nőtt miniatűr fákat. Ez az éghajlat zord körülményeket teremtett, ahol a növekedés nehéz volt, ezért a törpefák megjelenése göcsörtös volt. Már a Kr.e. 4. században a taoisták úgy vélték, hogy a természet miniatűr újrateremtése lehetővé teszi az emberek számára, hogy hozzáférjenek mágikus tulajdonságaikhoz.

A hegyvidéken talált természetes fák újratermelésére a kínaiak metszési és kötési technikákat fejlesztettek ki, amelyek a növényeknek csavarodott formákat és elöregedett megjelenést adtak. Egyes történészek úgy vélik, hogy a taoisták úgy alakították ki a miniatűr fák ágait és törzsét, hogy hasonlítsanak a kínai folklór állataira, például sárkányokra és kígyókra. Mások úgy vélik, hogy a növények jóga pozíciókat ábrázolnak. A művészileg kialakult fák első képi bizonyítékai i.e. 706-ban jelentek meg Zhang Huai herceg sírjában.

Japán és a bonsai

A Hang-dinasztia fennhatósága alatt a kínai szerzetesek Japánba és Ázsia más területeire vándoroltak. A japán zen buddhista szerzetesek megtanulták a miniatűr fák készítéséhez szükséges technikákat, amelyek később bonsai néven váltak ismertté. A japánok kidolgozták saját módszereiket törpefák létrehozására, amelyek a kínai penzaihoz képest eltérő stílusokat eredményeztek.

A japán bonsai fák általában egy-két láb magasak voltak, és sok év szakértői gondozást igényeltek. Egyes fajok még gyümölcsöt is hoztak, míg mások leveleket és virágokat. A 14. századra a bonsai fákat nagy tekintélyű művészeti formáknak tekintették. Akárcsak Kínában, a fák a státusz és a becsület szimbólumává váltak.

Leadfotó: Pexels, Fotók: 123rf.com