A bonsai története - a mini fa, amely szerencsét, harmóniát hoz az otthonodba

A bonsai fa különleges. Története időszámításunk előttre nyúlik vissza, és a mai napig az egyik legkedveltebb növény - különösen a lakberendezésben. Mutatós, ráadásul pozitív energiákat is kötnek hozzá a feng shuiban.

A bonsai története

A bonsai fák szoros kapcsolatban állnak Japánnal, de a miniatűr fák termesztésének művészete valójában az ókori Kínában kezdődött. Ie. 700-ra a kínaiak speciális technikákat alkalmaztak törpefák tartályokban történő termesztésére. A gyakorlat „pun-sai” (vagy „penzai”) néven vált ismertté, és eredetileg csak az elit művelte a társadalomban. Csak a Kamakura időszakban (1185–1333) vezették be Japánba az edények belsejében növekvő miniatűr fákat. Ma pedig már a nyugati természetbarátok is gondozzák a bonsai fákat, mint élő műalkotásokat.

A Bonsai japán szó jelentése: „fa egy cserépben”. A kifejezés azonban eredetileg a kínai „pun-sai” vagy „penjing” szóból származik. Kínaiul a „toll” edényt, a „jing” pedig tájat jelent. A bonsai fákat a természet miniatűr ábrázolásának szánják, dekoratív konténerekbe ültetve.

Szerencse és harmónia az otthonodban

Amikor a bonsai fákat több mint 1300 évvel ezelőtt először vezették be Kínában, státusszimbólumként tekintettek rájuk a társadalom elitje körében. Ma azonban a világ minden tájáról élvezik az emberek. Az ember kultúrájától vagy meggyőződésétől függően a bonsai fákat a harmónia, az egyensúly, a türelem vagy akár a szerencse szimbólumaként tekintik. Sokan egyszerűen a cserepes fákat használják élő díszként a belsőépítészethez, míg mások - például a zen buddhisták - úgy vélik, hogy a bonsai meditáció vagy szemlélődés tárgya.

Az ókori Kína és a bonsai

Az ókori Kínában valószínűleg a korai felfedezők találták meg először a hegyekben magasra nőtt miniatűr fákat. Ez az éghajlat zord körülményeket teremtett, ahol a növekedés nehéz volt, ezért a törpefák megjelenése göcsörtös volt. Már a Kr.e. 4. században a taoisták úgy vélték, hogy a természet miniatűr újrateremtése lehetővé teszi az emberek számára, hogy hozzáférjenek mágikus tulajdonságaikhoz.

A hegyvidéken talált természetes fák újratermelésére a kínaiak metszési és kötési technikákat fejlesztettek ki, amelyek a növényeknek csavarodott formákat és elöregedett megjelenést adtak. Egyes történészek úgy vélik, hogy a taoisták úgy alakították ki a miniatűr fák ágait és törzsét, hogy hasonlítsanak a kínai folklór állataira, például sárkányokra és kígyókra. Mások úgy vélik, hogy a növények jóga pozíciókat ábrázolnak. A művészileg kialakult fák első képi bizonyítékai i.e. 706-ban jelentek meg Zhang Huai herceg sírjában.

Japán és a bonsai

A Hang-dinasztia fennhatósága alatt a kínai szerzetesek Japánba és Ázsia más területeire vándoroltak. A japán zen buddhista szerzetesek megtanulták a miniatűr fák készítéséhez szükséges technikákat, amelyek később bonsai néven váltak ismertté. A japánok kidolgozták saját módszereiket törpefák létrehozására, amelyek a kínai penzaihoz képest eltérő stílusokat eredményeztek.

A japán bonsai fák általában egy-két láb magasak voltak, és sok év szakértői gondozást igényeltek. Egyes fajok még gyümölcsöt is hoztak, míg mások leveleket és virágokat. A 14. századra a bonsai fákat nagy tekintélyű művészeti formáknak tekintették. Akárcsak Kínában, a fák a státusz és a becsület szimbólumává váltak.

Fotók, leadfotó: Pexels, 123rf

Oldalak

Címkék: