Az irodalom megfeledkezett róla, a színház sosem felejti – Csehov: az orvos, aki megírta a Sirályt

Orvosból író

161 éve ezen a napon, január 29-én egy fűszerkereskedő fiaként látta meg a napvilágot a dél-oroszországi Taganrogban. Csehov fiatalon diáktársai korrepetálásával tartotta fenn magát, majd orvosi diplomát szerzett és Moszkva környéki kórházakban dolgozott. Emellett Antosa Csehonte álnéven írogatott. Pályája kezdetén vicclapoknál dolgozott, humoreszkjeivel hívta fel magára a figyelmet. Később egy konzervatív lap belső munkatársa lett. Első igazi remekműve A sztyeppe című novellája volt. Ma Csehovot tartjuk a novella legnagyobb mesterének, e műfajban született legismertebb alkotásai A 6-os számú kórterem, a Kutyás hölgy és A csinovnyik halála.

Az 1880-as években új műfajban is kipróbálta magát, színdarabokat kezdett írni. Korai darabjai, egyfelvonásosai párkapcsolati témákról szólnak, és a humor köztük az összekötő kapocs. A csehovi helyzetkomikumban a szereplők többségében frusztrált, önmagukat és egymást félreismerő emberek, akik folyton elbeszélnek egymás mellett. Egy hosszabb szünet után drámaíróként hódította meg a színházlátogató közönséget. Az orosz mozdulatlanságot, az ember kiszolgáltatottságát, a reménytelenséget ábrázolta műveiben, amelyek visszatérő motívuma az elvágyódás és a szomorúság. Darabjai egymást követték: a Sirály (1896), a Ványa bácsi (1897), a Három nővér (1901), majd életének utolsó évében, 1904-ben a Cseresznyéskert. E művei révén Csehov ma is az egyik leggyakrabban játszott színpadi szerző világszerte.

Még nincs vége, lapozz!