Body shaming - mikor hagyjuk már abba?

Időről-időre felüti a fejét egy súlyos probléma a közösségi médiában, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül - sem nőként, sem női magazinként. Felfoghatatlan, hogy az úgynevezett "body shaming" jelenség még mindig erős, pedig már kezdtem azt hinni, hogy lassan, de biztosan kiirtottuk. Tévedtem.

Body shaming

Body shaming. Ez a kifejezés annyira szép angolul, hogy felesleges is lefordítani vagy magyarosítani. A lényegét mindenki érti, és mivel sajnos gyakran előjön a közösségi média felületein, így elkerülni sem lehet - de nem is kell, inkább beszéljünk (jelen esetben írjunk) róla.

Néhány évvel ezelőtt - ha jól emlékszem és a Google sem hazudik, 2005-ben - az egyik nagy szépségmárka kijött egy olyan, plus size modelleket is felvonultató kampányvideóval, amire mindenki felkapta a fejét és mindenki berohant a konyhából a TV elé, hogy lássa. Talán az volt az első - legalábbis az elsők között szerepelt - olyan reklám, ami a valódi nőket mutatta be a tökéletesen vékony szupermodellek helyett. Szimpatikusnak találta a közönség, hatalmas sikere volt és példát is statuált. Az évek során egyre sűrűbben fordultak elő hasonló marketing anyagok, mára pedig szerencsére a világhírű brandek is hirdetik azt, hogy "a szépség nem méret függvénye". Ez a szlogen segített abban is, hogy egy olyan - egyébként gyönyörű - nő, mint például Ashley Graham is ugyanolyan büszkén végig tud sétálni egy nemzetközi kifutón, mint a Victoria's Secret angyalok.

Minden kornak megvannak a szépségideáljai, ez ősidők óta így van. A kérdés az, mennyire kell megfelelnünk annak az adott ideálnak, hogy a társadalom szemében ne kövérek, igénytelenek vagy csúnyák legyünk. A body shaming a közelmúltban a közösségi média hatására egyszerre erősödött és gyengült is. Nagyon sok olyan ismerősöm van, akik rendszeresen posztolnak valami pozitívat a témában, de sajnos még mindig ott van az ellentábor, amelynek tagjai előszerettel minősítenek másokat - ráadásul nem intelligensen vagy diplomatikusan fogalmaznak, ha kritikáról van szó.

Az elfogadás ma kevésbé ismert szó, és egy olyan korban élünk, amikor az egyébként is testképzavaros fiatalokat még inkább padlóra küldi a social media. Ez a cikk azért született, mert a napokban tanúja voltam egy incidensnek Instagramon, ennek kapcsán fogalmazódott meg bennem, hogy erre a témára igenis érdemes pazarolni a karaktereket.

Egy csinos magyar influenszer példája

A napokban Sydney van den Bosch - akinek a neve ismerős lehet az Instagramról, a Magyarország Szépe versenyről vagy A Farm VIP-ből is - posztolt egy képet, ahogy épp Dubaj tengerpartján térdel a homokban. A csinos véleményvezér fotói mindig igényesek, ez sem sikerült kevésbé rosszul a többinél. A fiatal lány rendszeresen hangsúlyozza, hogy a negatív oldalát is szívesen megmutatja követőinek, ettől lesz hiteles a szemükben. A bejegyzés alatt - amivel az ég világon semmi probléma nem volt - egyik percről a másikra gyűlni kezdtek az odamondogatós, beszólogatós kommentek, melyek Sydney alakjára reflektáltak. Olyanokat írtak, hogy "nem is vagy olyan vékony", "husis" és társai. Az alábbi képről van szó, amit Sydney engedélyével mellékeltünk.

Persze jó páran megvédték a modell-influenszert a követői közül, sokan írták, hogy így néz ki egy igazi nő, és felháborodtak a negatív hozzászólások láttán. Mi meg azon, hogy ilyen manapság még előfordulhat, hogy egy olyan nőre írjuk/mondjuk, hogy nem vékony, akin nem felesleg nincs, de majdhogynem kifogásalan az alakja. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy még mindig ott tartunk, ha valaki egy kicsit előnytelenebb pózban fotózza magát, vagy nincs hat kockás hasa nő létére, akkor már husis.

Változtatni lehet, de önmagadért tedd

Egyébként a sztori vitaindító volt, többen felszólaltak a témában és osztottak meg bejegyzéseket - köztük például Gőgh Barbara táplálkozási tanácsadó, aki Sydney posztjára reflektált. "Nálam most telt be a pohár, talán sydneyvandenbosch posztja volt az utolsó felkiáltójel, hogy erről beszélni kell. Újra és újra és újra, mindaddig, amíg el nem fogadjuk magunkat. Rettentően elszomorítónak tartom, hogy mára a testképzavar olyan szintű méreteket öltött, hogy egy normális paraméterekkel rendelkező lány megkapja azokat a jelzőket, mint "jó húsban vagy", "nem is vagy olyan vékony".. stb. Mert milyennek kéne lenni? Gebének? Soványnak? Csak a kockás has a menő?" - kezdte Barbi, majd felhívást is kezdeményezett. "szeretematestembybarbi hashtaggel olyan felhívást szeretnék indítani, ahol azok mutatják meg magukat teljes valójukban, akik elfogadják és szeretik magukat úgy, ahogy vannak" - írta.

A táplálkozási tanácsadó is hangsúlyozta azt, amit mi szeretnénk üzenni: nem arról van szó, hogy egészségtelenül kell élni. Nem arról van szó, hogy ha nem tetszik az, amit látunk a tükörben, vagy nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, akkor ne lehetne változtatni. Viszont az a nagyon lényeges, hogy a változást ne másokért, ne azért tegyük, mert meg akarunk felelni egy ideálnak, hanem önmagunkért.

A közösségi média egyébként is nagyon görbe tükröt mutat, minden második poszt agyonszerkesztett/retusált, ha ezekre nézünk fel és az ott megjelenő emberekhez hasonlítjuk magunkat, az az ön- és testképzavar biztos forrása lesz. Saját magunkért akarjunk tenni. Az, hogy kinek mi a szép, egyébként is relatív - soha nem fogunk tudni mindenkinek megfelelni. Még szerencse, hogy nem is kell.

Leadfotó: 123rf