Novák Péter kendőzetlen őszinteséggel mesélt karrierjéről - Exkluzív interjú

Novák Péter több mint harminc éve meghatározó alakja a magyar közéletnek, személyisége és gondolkodásmódja miatt sorra olyan műsorokban és előadásokban láthattuk őt, mely túlmutat az átlagos és megszokott formulákon. Akárcsak az elmúlt hat évben, idén is boldogan vállalta a Fölszállott a páva című tehetségkutató műsorvezetői szerepét, ám ez feladat a munka mellett jóval többet jelent az etnográfus felmenőkkel rendelkező művészember számára. Novák Péterrel a tradíciók fenntartásáról, a generációk összetartásáról, a fiatal tehetségek elfogulatlan támogatásáról és a ma is aktív zenei munkásságáról beszélgettünk.

2012 óta vezeti a Fölszállott a páva című műsort. Mikor úgy döntött elvállalja ezt a munkát, mi volt az, ami leginkább vonzotta a feladatban?
Összetett kérdés, négy-öt motivációnál alább nem adom, ha közszereplésről van szó. Végül is ez az egy arcom van… A Páva esetében persze nem voltak különösebb kételyek; a szüleim életműve, a szakmai-emberi kapcsolatok, a gyermekkorom emlékei, a hiánypótló, értékőrző tartalom, hogy otthon érzem magam mindkét műfajban. Ja, és többek között ebből élek. Két fiam van, ezzel is számolnom kell.

Családjától nem áll távol a néprajzkutatás, korábban is említette már, hogy mindig is érdekelték a kultúrák. Milyen új élményeket, tapasztalatokat adott önnek ez a műsor? Hogy nem áll távol erősen szimplifikál - túl azon, hogy az etnográfusi munka felmenőim foglalkozása volt - az ebben a kultúrtérben töltött szocializáció minden törekvésemre hatást gyakorol a mai napig! Így aztán az élmények inkább megerősítenek, az újraélés és felfedezés örömével, ami azért ritka áldásos állapot. Mint ahogyan egy értékrendi műsor is manapság. Bebizonyosodott, hogy nem lehet az embereket a végletekig lebutítani, igénytelen fogyasztókként kezelni. Esztétikai elvárásaink velünk születettek és a Pávában világosan elválik az ocsú a búzától, hogy stílusos legyek. Mire elég egy maréknyi mag? Fogalmam sincs, de a tiszta lelkiismeretnél jobb tapasztalatot nem ismerek.

Műsorvezetőként mennyire kell pártatlannak maradnia, vannak-e személyes kedvencei az idei évadban?
Alapvető szakmai és morális kritérium. Sem a nézőkkel, sem a versenyzőkkel nem tehetjük meg, hogy részrehajlóak legyünk! Ráadásul most nincs is miért, ez a "meg kell zabálni" televíziózás tipikus esete, itt nincs olyan szereplő, aki így vagy úgy, de ne varázsolta volna el a szívünket.

Okozott már Önnek valaki olyan meglepetést, amit a mai napig emleget? Gondolok itt egy anekdotára, vagy egy emlékezetes produkcióra az eddigi évadokban.
A műsor kifejezetten törekszik arra, hogy több generáción keresztül mutassa be az átadás-átvétel folyamatát, ami évszázadokon át kulcsa volt a tradíciók fennmaradásának. E nemzedékeken átívelő összekapcsolódás az utolsó természetes pillanatához érkezett. A még fellelhető, aktív adatközlők fellépése műsorainkban minden esetben megrázó momentum, hisz a szemünk láttára válik valami történelemmé…

Mennyire játszik szerepet az Ön életében a hagyományok ápolása, mennyire őrzi a tradíciókat magánemberként?
A fordított evolúció, hogy immáron a városi környezet kulturális infrastruktúrája tartja fenn népművészeti értékeinket, rám is hatást gyakorol. Egyrészt örömmel gyűjtöm tárgyi emlékeit, másrészt igyekszem jeles napjaink kapcsán ráhangolni környezetemet a tiszteletadásra. Ugyanakkor tradíciók születnek is, és bármilyen hagyomány kortárs gondolatok nélkül elég hamar a múzeumok raktárában végzi.

Korábban rockzenei koncerten és a modern színházban láthattuk. Most is része ez a színtér az életének?
Természetesen. Több mint egy évtizede működtetjük a Kultúrpart Csoportot, ami tartalomgyártó vállalkozásként a saját tradíciónkká vált. Idén csatlakoztam az Etnofon világzenei társuláshoz mint énekes, rendezőként a Tavaszi Fesztiválon Miklósa Erikával készülök új bemutatóra, hogy aztán harmadik évadával folytassuk Partitúra című televíziós műsorát, egy filmforgatókönyvön dolgozom a munkatársaimmal, sorolhatnám… Nincs ebben semmi kérkedés, de ha már szóba hozta, örömmel listázom, hogy még akad bennem kompenzációs hajlam a hülyeség vírusterjedésével szemben.

Fotók: Váradi Levente , Sárosi Zoltán
Leadfotó: Sárosi Zoltán