Ezért nem kell félni attól, hogy munkahelyet válts - A bátorság mindig kifizetődik

Az álláskeresés nem leányálom, így sokan inkább maradnak a régi munkahelyükön, mint hogy kitegyék magukat a bizonytalannak. Ők azonban soha nem fognak fejlődni! Szakértőnk, Eideh Titanilla fejvadász, tanácsadó saját példáján keresztül segít azoknak, akik félnek attól, hogy lépjenek. Olvass tovább!

Induljon az álláskeresés!

Közel-Keleten tartózkodtam akkoriban, egy polgárháborús időszakot éltem át a helyiekkel egyetemben: heti szinten voltak merényletek, a gazdasági válság igencsak érződött. Vállalatok, cégek húzták le a rolót és csuktak be, így volt ez akkoriban Jeruzsálem legnagyobb zarándok utazási irodájával is, ahol dolgoztam. Naponta mondták vissza csoportok az utazásukat, hiszen létbizonytalanság volt, különösen Betlehem és Názáret városában. Akkoriban én már átéltem néhány öngyilkos merényletet, volt, amikor a szemem előtt robbant fel egy autóbusz, és volt, amikor az eredeti útitervemen változtattam megérzésből, és így nem lettem áldozat, és megmenekültem a belvárosi kávéházi robbanástól.

Induljon az álláskeresés! Szinte mindenki ebben a helyzetben volt, mélységes szorongás töltött el engem is. Csak szerencsés kevesek rendelkeznek Odüsszeusz legendás bátorságával. Arra vágytam, hogy a turizmusba maradjak. Vonzott a kulturális sokszínűség, elbűvölt, és lelkesedéssel töltött el, amikor emberekkel foglalkozhattam. Éreztem, hogy igazán jó szervezőkészségemet a nyelvi előnyökkel igazán ezen a területen tudnám kamatoztatni.

Mindenkinek, akit ismertem, elhintettem, hogy állást, munkát keresek. Számomra létszükséglet volt, hiszen egyedül tartottam el magamat, albérletet fizettem, és egyetemre jártam. Emlékszem, meleg májusi időszak volt, amikor egy színész barátnőm hallotta, hogy egy szállodába keresnek recepcióst. A 4 csillagos szálloda tulajdonosával és operációs vezetőjével volt egy személyes beszélgetésem. Szándékosan nem interjút mondok, mert nem olyan jellegű volt.

Beszélgetésünk során említettem a cégtulajdonosnak, hogy többet érzek magamban, mint egy recepciós, és megegyeztünk abban, hogy 2 hét múlva újra átbeszéljük, hogyan tudnék hozzájárulni a szálloda üzemeltetésének jobbá tételéhez, vagyis egy tervre volt szüksége, egy koncepcióra. Mindnyájan rettegünk a kudarctól. A lelkem mélyén még abban sem voltam biztos, hogy megütöm a közepes szintet.

Azt láttam, hogy a recepción nincsen reklámozva megfelelően a szolgáltatások sorozata: a Shwarma (Gyros) étterem, ami nappal üzemelt, és az Oliva bár, ami déltől fogadott vendégeket. Azt véltem felfedezni, hogy noha a turisták száma megcsappant, a helyiek és a különféle segélyszervezetek száma nőtt, akik szórakozásra vágytak ebben a gazdasági válsággal sújtott területen. A feszült helyzetben egyvalamire biztosan vágytak az emberek: arra, hogy valaki elfelejtesse velük a gondokat, ha néhány órára is, és ez legyen elérhető áron.

2 hét eltelt, és egy ötlettel álltam elő. Miért nem szervezünk tematikus esteket az Oliva bárba esténként, amit nappal a Gyros bárban hirdetnénk többek között?

Lapozz a folytatásért!

Fotó: Shutterstock