Kudarcra van ítélve a túlzott féltés - Ezért ne aggódj annyit életed során

Aggódásaink kitöltik napjainkat. Nem tudunk figyelni munkánkra, feladatainkra, hisz vissza-visszatér a lelkünket felőrlő gondolat – nehogy baj legyen! Miért is aggódunk tulajdonképpen? Olvasd el szakértőnk, Kováts Krisztina asztrológus cikkét!

Jaj, nehogy baj legyen!

Épp megszületett kisbabánkért aggódunk – kap-e levegőt, nem fullad-e meg véletlenül? Később, cseperedve azért aggódunk, hogy meg ne üsse magát, óvjuk, hogy el ne essen. Az idő előrehaladtával az óvodától, iskolától, a munkától, mindenhol a kudarcoktól féltjük őket – jaj, nehogy bajuk legyen!

Ugyanez vonatkozik társunkra is, akinek ki kell állni főnökével szemben, tárgyalnia kell más cégekkel. Ha sportol/versenyeken vesz részt, azon aggódunk, nehogy baja legyen – nem csak testileg, de lelkileg se legyen nagy a csalódása, ha nem azt az eredményt éri el, amit szeretett volna, stb., stb.

Ha túlzottan szorosan kapcsolódunk gyermekünkhöz, szerelmünkhöz, szeretteinkhez, akkor bármi fájdalom éri őket, úgy érezzük, hogy nekünk fáj, mi estünk el, minket bántottak, nekünk nem sikerült, mi vallottunk kudarcot. Tulajdonképpen éljük az ő életét, saját életünk helyett. Pedig minden élet egyedi, megismételhetetlen, feladatokkal, kihívásokkal teli – amit senki nem vehet át, az egyénre lett bízva, szabva.

De miért is? Miért is nem a saját életünket éljük?

A másik élete számunkra - virtuális élet. Ő futja le a távokat, ha sportol, ő dolgozik éjjel, hogy főnöke megdicsérje, az energiát ő fekteti be – mi csak mozizunk. És mivel nincs a kezünkben a cselekvés lehetősége – ezért félünk. Tehetetlenségünkben félünk. Félünk és féltjük – aggódásainkkal nagy „zsákokat” téve rá, hisz benne van ebben a tehetetlenségből fakadó hitetlenségünk, erőtlenségünk.

Végiggondoltuk-e valaha is, hogy mi történne, ha ezeket a próbatételeket sikerülne megszüntetnünk? Gyermekünk sosem esne el, hisz mindig elkapnánk. Közösségben fájdalom nem érné, minden kudarctól megvédenénk. Párunk minden munkája, tárgyalása sikeres lenne, a versenyt mindig ő nyerné meg. Azt gondolnánk, hogy boldogságot teremtünk.

Fotók: seguros.sompo.com.br