Kudarcra van ítélve a túlzott féltés - Ezért ne aggódj annyit életed során

Miért van biztosan kudarcra ítélve ez a túlzott féltés?

Ha már kicsiként mindig elkapnánk gyermekünket, nehogy fájjon neki – nem tudna gyakorolni. Kihagyva a sok kis buktatót, nem tudna mit kezdeni a nagy akadállyal, amit egyébként simán át tudna ugrani – ha hagytuk volna gyakorolni.

Ha soha nem bántanák meg a kis lelkét, soha nem tudnánk este az ágyban titkosan megbeszélni, hogy miért csúfolták ki. Nem lenne lehetőség megkeresni az okát, hogy ő mikor, hol, kinek mondott olyant, ami bánatot okozott – milyen érzés megbántva lenni? Párunk soha nem kapna visszajelzést, hogy ő hol figyelmetlen, az örökös nyerés már unalmassá válna, és talán még a sportolást is abbahagyná, hisz nem jelentene már kihívást.

Örökös napsütésben folyamatosan „szabadságon” lennének gyerekeink, párunk, szeretteink – semmit nem fejlődnének, semmit nem tanulnának, és mivel nincs „eső”, csak a „napsütés”, kiégne a talaj, terméketlenné válna minden, értelmetlenné az Élet. Se kudarcok, se sikerélmények nem volnának, nem volna mit legyőzni, nem tudnák önmagukat meghaladni – kiégnének, ahogy sok esetben a nagyon sikeres, nagyon gazdag, a mindent megkapó emberek.

Szeretnénk ezt valójában?

Örüljünk a feladatoknak, melyek mozgást hoznak az életbe, melyek tulajdonképpen az Életet jelentik. Örüljünk kudarcaiknak, melyek erőt adnak az újrainduláshoz, az akadályok legyőzéséhez! Higgyünk benne, hogy ügyesek, hogy okosak, hogy érettek, hogy azért kapták a lehetőségeket, mert már közel vannak a megoldáshoz, csak még gyakorolniuk kell!

Ne zsákot, nehéz súlyt tegyünk aggódásainkkal vállukra, mely visszahúzza őket, hanem erőt, biztatást adjunk a haladáshoz! Ha mi kudarcnak élünk meg egy tapasztalást – gyerekünk is annak fogja, párunkra meg hatással leszünk! Pedig nincs kudarc, hisz nincs jó és rossz! Csak lehetőség van az Életre, a mozgásra, a fejlődésre – csak Út létezik.

Fotó: seguros.sompo.com.br