Munkahely és magánélet - Hol és hogyan húzzuk meg a határt?

Van tanulság?

Célszerű nem összekeverni a munkahelyet a családi fészekkel. A munkahelyre elsősorban dolgozni járunk be, amiért fizetnek. Nem baj, ha nem csak felszínes kapcsolataink vannak a munkahelyen, hanem vannak hozzánk közel álló kollégák is. Természetesen fontos, hogyan érezzük magunkat a munkahelyünkön, nem érzelem nélküli gépek vagyunk.

Ám aki nem képes az alapvető munkahelyi viselkedési és magatartási normákat betartani, figyelemmel lenni másokra, az zavart kelt a rendszerben, frusztrálhatja is a kollégákat, ami akár a hatékonyság és az eredmény rovására mehet. Nagyon demoralizáló –és motivációromboló olyan közegben dolgozni, ahol egyértelmű, hogy valaki visszaél a helyzetével, kihasználja annak az előnyös lehetőségeit, és egyszerűen nem illik ezt őszintén megmondani neki, szóvá tenni.

Azt se felejtsük el, minden terhesség és GYES eltelik egyszer, amikor ismét munkába kell állni. A munkáltató pedig nem felejt. Sokszor ilyen apróságokon múlnak munkalehetőségek. Talán a fenti két példa is jól mutatja, hogy a MÉRTÉK megtalálása, és mások tiszteletben tartása a nyitja a magánéleti témák munkahelyen történő megosztásának, és kezelésének.

Mit tegyen a szülő, ha a csemete kirepült a családi fészekből?

Mikor repüljön ki a gyerek? Meg lehet ezt határozni? A rövid válasz az, hogy egyre később történik meg. Manapság elég gyakori, hogy a felnőtt gyerekek sokkal tovább élvezik a „Mama- Hotel” szolgáltatásait, mint elődeik tették. Őri Júlia gondolatait a fiatalok költözési szándékáról és a szülők teendőiről itt olvashatod!

Fotó: workplacespirituality.info; Ledafotó: mertonchamber.co.uk