Vajon megéri panaszt tenni, vagy inkább maradjunk csendben?

A reklamálás újjáfűszerezte az ebédemet!

Amikor megláttam, csak arra tudtam gondolni, hogy éhen halok, és ezt nem fogom megenni. De akkor mit egyek? Az éhség pedig nagy úr, úgyhogy felemeltem a telefonom, és tárcsáztam. Pár másodperc múlva már a Legelő főnökével beszéltem, aki anélkül, hogy látta volna a kifogásolt ételről készített képemet, rögtön küldetett egy másik ugyanolyan salátát. „Addig fogjuk küldeni az ételt, amíg nem lesz elégedett!” Azért arra kíváncsi lettem volna, hogy hányszor hozták volna ki ugyanazt az ételt reklamáció miatt! A lényeg, hogy húsz percen belül meg is érkezett a második, ingyen adagom, ami klasszisokkal jobban nézett ki az előzőnél, és lehet, hogy ugyanazt a salátát kaptam, mint LEGELŐször, de ez a pozitív benyomás, azonnali problémakezelés és kedves bánásmód teljesen átfűszerezte az ebédemet. Ezúton is üdv a szakácsnak! És ha valami nem tetszik, igenis nyissuk ki a szánkat és szólaljunk meg, mert ahogy ebből a sztoriból is látszik, nem mindenki harapja le egyből a fejünk!