Az élet lehet vicces egyedül

Remélem, hogy a hétvégét mindenki mosolygással tölti, mert az élet lehet szép egyedül is! :)

Ami köztünk volt, elmúlt rég,
Már bennem sem az a tűz ég,
Habár fényképed őrzöm még,
Egy nap mosollyal tépem szét.

Lehet ez a dal most rólad szól,
De nem érzem, hogy hiányzol,
És nem hinném, hogy hibázok,
Ha játékaidból kiszállok.

Illatodat viszi messze a szél,
Mosolyodat takarja a sötét éj,
Szemeid is csak hulló csillagok,
Már nem félek, hogy egyedül vagyok,
Most már én is érzem itt legbelül,
Az élet lehet vicces egyedül.

Tüze voltál egy hullócsillagnak,
De a fényes lángok utóbb meghalnak,
A gyertya lángja is lassan elévül,
Hamu és por, ami marad végül.

Illatodat viszi messze a szél,
Mosolyodat takarja a sötét éj,
Szemeid is csak hulló csillagok,
Már nem félek, hogy egyedül vagyok,
Most már én is érzem itt legbelül,
Az élet lehet vicces egyedül.

Majd ha az utcán összefutunk,
Csak lazán egymásra bólintunk
Visszanézek rád két mosoly között
Messzire hagyva a hátam mögött.

Fotó: retrohoney.com.au ; Leadkép: snehilsworld.blogspot.com