Hol élsz Te?

Hajléktalanok, szemét, intolerancia, virtualitás - nagyjából ezek a meghatározó témái a 11. ARC Plakátkiállításnak. Hol élsz Te? - hangzott el a szervezők részéről a kérdés májusban. A válaszok... Ahogy a plakátok között nézelődtem, azon gondolkoztam: vajon tényleg csak ennyi?!

Ma reggel beszűkült szemmel bámultam kifelé a Combino ablakán. Szokás szerint a körút üzleteit pásztáztam, benéztem a mellettem elsuhanó autók ablakán, figyeltem az utcán sétálók arcát, csekkoltam a hirdetéseket, és még mindig azon gondolkoztam, mit tudnék mondani erre a kérdésre? Hol élek én? Hová tartozom? Milyen közegben mozgok otthonosan? Mi nekem ez a város? Nem tudom, egy plakáttal hogyan lennék képes mindezt kifejezni. Bízom benne, hogy annál többet elmond róla ez a blog. Azt viszont biztosan tudom, hogy az ARC kiállítás nem segített közelebb kerülni a válaszhoz, de amit ennél is jobban hiányoltam: nem kínált fel új nézőpontokat.

Van persze egy-két jó plakát. Mivel magam is szívesen burkolózom virtualitásba, nem véletlen, hogy azok maradtak meg bennem leginkább, amik arról szóltak, hogyan határozza meg mindennapjainkat ez a létforma. A legtöbben humorral közelítettek a témához, de a legjobban az alábbi munka gondolkoztatott el. A facebook-ra ezzel a kommentel is tettem fel: Életem.

Az általam elvárt szintet egyetlen plakát ütötte meg. Táncol a hatásvadászat határán, kicsit zavar, hogy beállított... Szóval, nem is a kép, inkább az ötlet és a szöveg. Az az indulatmentes, cinikus mondat. Beletörődő, halk, de mégis gyomron vág és az arcodba ugrik. Azóta sem megy ki a fejemből. Tökéletesen egybevág azzal, amit már én is régóta készülök megírni ebben a blogban (remélhetőleg előbb-utóbb meg is fogok). "20 Ft-ért semmibe vehetsz".

Azt a néhány jó plakátot megérte megnézni. De az egész kiállítás bennem valahogy nem állt össze. Nem tükröz semmit, csak darabok. Bennem ugyanaz a csalódottság, ami az utóbbi években szinte mindig: biztonsági megoldások, felszínesség, erőltetettség, tehetségtelenség, fantáziátlanság, erőtlenség...

Tényleg olyan nehéz kérdés ez? S ha igen, miért?

Donászi Franciska, a Kalandozásaim Budapesten című blog tulajdonosa