A piros nadrágos fiú - Sorsok

Sorsok íródnak

- Ez meg mi? - köszönt rá a barátja. - Hol hagytad a farmered?
- Beújítottam - vetette oda a fiú piros nadrágban a választ.
- Szerintem jól áll - mondta a lány. - Végre nem csak feketében látunk.

A fiú piros nadrágban a barátaival bement A Parkba. Azt hitte, hogy a furcsa érzés, amely azóta kíséri, amióta megvette a nadrágot, az emberek, a barátai reakcióitól való félelme. Azonban a piros nadrág jól állt neki. Az érzése viszont nem múlt el.

A lány kabátban megállt a színpad előtt, s izgult. Érezte, hogy mindennek oka van, s később majd minden összeáll egy egésszé. Sorsok íródnak és sorsok mennek tönkre a pillanat kezei alatt. Életek változnak meg hol hosszabb, hol rövidebb időre. Épp csak annyira, hogy többé ne lehessen ugyanolyan az élet, mint előtte.

A fiú élete akkor változott meg, amikor kilépett a boltból kezében egy piros nadrággal. A lányé pedig akkor, amikor egy késő őszi este kabátot vett.

A koncert elkezdődött, már sötét volt. A fények csak a színpadon játszottak, a nézők csupán csak a sötétben tapogatózhattak. Ebben a sötétben azonban megcsillant egy zöld szempár, amely odavonzott egy kék tekintetet. Sorsok íródnak percről percre, ahogy tekintetek találnak egymásra a sötétben.

Fotó: Juhász Noémi, Vaskó Tamás