A piros nadrágos fiú - Sorsok

Vajon szerethetünk-e két embert egy időben ugyanolyan szenvedéllyel?

A piros nadrág és a kabát

Egy fiú épp kijött az egyik pesti boltból. Egy szatyor volt a kezében. Nem volt biztos a választásában, de vissza már nem tudta csinálni. „Talán mégis jó lesz” - gondolta magában, hogy megnyugodjon. Ám a furcsa érzése mégsem múlt el. A piros metrón is kétségek között utazott haza.

Egy lány a sokból éppen koncertre készült. Azt tudta, hogy fontos lesz az este, de hogy mennyire, nem sejtette. Szerda este volt. Egy szimpla hétköznap szeptemberben. Miért lenne ez más, mint a többi szerda? Talán attól, hogy kellemes őszi este volt, amikor még nem kellett kabátot húzni. A lány mégis elővette kis fekete bőrdzsekijét, s magára húzta.

A fiú otthon kivette a ruhadarabot a szatyorból. Pár pillanatig még méregette, majd úgy döntött, hogy most már kár vesződni vele, megvette, az övé. Este úgyis programja volt. A barátai elhívták egy koncertre, amire semmi kedve nem volt elmenni. Nem is szerette azt az együttest. Ennek ellenére mégis úgy döntött, hogy eleget tesz baráti kötelességének. Gyönyörű pókerarcát csak két kék szeme árulta el néha.

A lány már várta az estét. Valami furcsa bizsergés töltötte el a testét és lelkét. Sok véletlennek kellett történnie az életében, hogy szeptember 26-án, egy késő őszi szerda este A Parkba menjen. Ha akkor elkésett volna, akkor nem iszik meg egy pohár rosé fröccsöt, nem találja meg időben a barátait, s nem ott állt volna meg, ahol végül egy pohár rosé fröccs után a barátaival megállt a színpad jobb oldalán.

A fiú kedvesen elköszönt otthon nem is sejtve, hogy többé már nem ugyanúgy megy haza, mint előtte. Átmetrózott a városon, s izgult, amikor meglátta a barátait. Egy fiút és egy lányt. Idegesen beletúrt a tincsről tincsre beállított hajába.