Szakított veled? Tudd meg, hogyan tovább

„Az okos ember más kárán tanul, a buta pedig a sajátján ” – szól a mondás, de vajon így lehet ez a szerelemben is? Okulunk-e egyáltalán szerelmi csalódásainkból, vagy újra és újra elkövetjük ugyanazokat a hibákat? Mit tehetünk szívfájdalom ellen és egyáltalán, van e tuti recept a boldogságra?

Az ember egy értelmes lény, s mint olyan, ismétlés során képes elsajátítani bizonyos dolgokat. Gyerekként megtanuljuk, hogy a csalán csíp, ezért legközelebb már nem nyúlunk hozzá. Gyorsan rájövünk, hogy tetteinknek mindig van valami következménye. Ezek alapján azt gondolhatnák, igenis képesek vagyunk tanulni a hibáinkból, mégis számtalanszor előfordul, hogy párkapcsolatainkban egyszerűen képtelenek vagyunk következetesen cselekedni. Féltékenykedünk, vagy éppen hisztizünk, semmiségekért vonjuk kérdőre párunkat vagy egyszerűen csak nem a megfelelő személybe szeretünk bele. Na de mindig?

Joggal merül fel a kérdés, vajon a szerelem iskolája miért más? Miért követjük el újra és újra ugyanazokat a melléfogásokat a kapcsolatainkban? Bennünk van a hiba, vagy egyszerűen csak rosszul vagyunk kódolva? A válasz: egyik sem. Egyszerűen csak különbözőek vagyunk.

Mindannyian másképpen értékeljük a csalódásokat, van, aki képes tanulni a hibáiból, és van, aki nem. Tévedés ne essék, a kettő nem függ össze azzal, hogy valaki erős, vagy gyenge személyiség lenne, csupán más a védekező mechanizmusunk. Ha már egyszer csalódtunk, minél inkább azon vagyunk, hogy ez ne fordulhasson elő mégegyszer – hacsak nem vagyunk mazochisták – s erre alapvetően 4 féle stratégiát dolgozhatunk ki.

1. Az örök pozitív
Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik egészen egyszerűen csak úgy sugározzák magukból a pozitív energiákat. Náluk az a bizonyos pohár mindig inkább félig tele van, mint hogy üres lenne, s a társaságukban csak úgy repül az idő. Nem is gondolnánk, de bizony ezek az emberek is csalódtak már életükben, s bizony őket is ledöntötte már a lábukról legalább egyszer a szerelmi bánat. Csakhogy, megtanulták helyén kezelni a dolgokat. Nem mindegy ugyanis, hogy csalódásainkból képesek vagyunk-e levonni a tanulságokat, vagy sem, illetve belátjuk-e hibáinkat, vagy mindent a környezetünkre hárítunk.

Az optimista gondolkodásmód elengedhetetlen ahhoz, hogy a nehéz helyzetekben is meglássuk a jót, s a napokig tartó kesergés helyett inkább megrázzuk magunkat, s azt mondjuk: „oké, lesz ez még jobb is.” Ehhez természetesen szükségünk van még egy nagy adag önbizalomra is, hogy elhiggyük, a boldogság ránk is vár valahol, de a mi dolgunk, hogy megtaláljuk, hiszen helyettünk nem fogja felkutatni senki sem.

2. A nebáncsvirág
Előbbi emberünk szöges ellentéte, aki képtelen leszűrni bizonyos élethelyzetekből a jó dolgokat, s a továbbiakban azokból építkezni. Ő inkább bezárkózik, s úgy dönt, soha többé nem nyílik meg senkinek. A négy közül ez a legtudatosabb védekezési mechanizmus, ugyanakkor a legkárosabb is. Elzárkózni a világ elől egyet jelent azzal, hogy nem csak a rossz, de a pozitív dolgokat sem engedjük közel magunkhoz, egyfajta pajzsként tartjuk magunk elé az önérzetünket.

Tudatosan eltaszítani magunktól a boldogságra való esélyt a lehető legrosszabb, amit tehetünk, hiszen ezzel a viselkedéssel nem csak magunknak, hanem környezetünknek is ártunk. A „jégkirálynő” álarcát felvéve ugyanis lehet, hogy roppant erősnek látszunk, de előbb vagy utóbb úgyis kiderül, hogy belül mély sebeket hordozunk. A csalódás feldolgozásáig ugyan jó stratégia lehet, de utána eresszük szélnek a bennünk lévő rossz érzéseket, s tanuljunk meg újra hinni a szerelemben.

A következő oldalon megtalálod a 2 másik típust!