Legyen egy életre szóló élmény - A szülési módok

Cikkünk első részében áttekintettük, hogy mi a legjobb a babának: az orvos javaslataira és módszereire, vagy inkább a magunk belső igényeire hallgassunk a szülés módjának megválasztásánál? Most következzen a különféle szülési módok részletes bemutatása!

Hüvelyi szülés
A szülés természetes formája, hiszen optimális esetben a kifejlődött magzat az édesanyja hüvelyén keresztül jön világra. A folyamat a vajúdással, vagyis méhizom összehúzódásokkal kezdődik, melyek eleinte viszonylag nagy, 20-25 perces szünetekkel, majd egyre sűrűbben, szabályos időközönként jelentkeznek, időtartamuk pedig hosszabbodik.

A magzatot körülvevő burok megrepedése a magzatvíz elfolyásával jár, ez azt jelzi, hogy az események felgyorsultak, hamarosan megérkezik a gyermek. Ha a magzatvíz elfolyása után a szülés mégsem zajlik elég gyors ütemben, szükségessé válik a beavatkozás, mivel megnő a magzat megfertőződésének veszélye, illetve a méh belső méretének, a méhen belüli nyomás megváltozásának káros következményei lehetnek a gyermekre.

Bizonyos esetekben maga az orvos repeszti meg a burkot, ha úgy ítéli meg, hogy a vajúdás túlságosan elhúzódik. Az összehúzódások szüneteiben a méhszáj egyre tágul, a görcsök pedig előrefelé tolják a babát, aki ideális esetben fejjel előre halad a szülőcsatornában. Ez a szakasz első szülő nők esetében hosszú lehet, 8-10 óra, második vagy többedik szülésnél már csak 2-6 óra.

A következő a kitolási szakasz, melynek ideje 10-20 perc. A szülő nő ekkor érzi is a kényszert, hogy nyomjon, így az összehúzódások mellett hasizmának és rekeszizmainak megfeszítésével segítheti a gyermek előre haladását. Ebben a szakaszban alkalmazhat az orvos gátmetszést, megelőzve ezzel a gát izomzatának berepedését.

A kitolási szak végén a gyermek feje – vagy az elöl fekvő része – megjelenik a hüvely bemenetnél, mely egyre tágul, míg végül a csecsemő a hüvelyen át világra jön. A méhösszehúzódások ezután is folytatódnak, egészen addig, míg a méhlepény is távozik az anya szervezetéből, ezt nevezzük a harmadik, lepényi szakasznak. Ha ez nem zajlik le a szülés után egy órán belül, a lepényt mesterséges úton kell eltávolítani.

Hüvelyi szülés érzéstelenítéssel
Egyéni fájdalomtűrő képességünk nagyon különböző lehet, s a terhes nők esetében az ismeretlen fájdalomtól való félelem már jó előre okozhat olyan szorongást, amitől a vajúdás még nehezebbé válhat. Ezért egyre elterjedtebb, hogy kérésre EDA-t, epidurális érzéstelenítést alkalmaznak a szülés során.

Akár előre kérte, akár a vajúdás során jelzi ezt a kismama, tapasztalt aneszteziológus a legnagyobb biztonsággal alkalmazza az EDA-t, ha annak semmilyen orvosi ellenjavallata nincs. Az érzéstelenítés során - miután a kismama felvette a megfelelő testhelyzetet - ülő vagy oldalt fekvő helyzet -, az aneszteziológus először fertőtlenítő oldattal lemossa a páciens hátának alsó részét.

A tervezett kanülálás helyén lidokain oldattal érzésteleníti a bőrt és a bőr alatti szöveteket, majd egy speciális végű tűt helyez a gerincvelő kemény burkát körülvevő keskeny térbe. A tűn keresztül egy hajlékony, vékony csövet (kanült) csúsztat az epidurális térbe, majd a tűt eltávolítja, és a kanült ragtapasszal rögzíti. Először csak tesztdózist ad a kanülbe, majd ha meggyőződött róla, hogy a kanül a megfelelő helyre került, elkezdi az epidurális érzéstelenítést felépíteni.

Ehhez helyi érzéstelenítő oldatot használunk, esetenként kis mennyiségű kábító fájdalomcsillapítóval kombinálva. Az érzéstelenítő hatása lassan alakul ki (10-30 perc), az epidurális kanülbe adott gyógyszer ismétlésével az érzéstelenített terület kiterjedése és az érzéketlenség időtartalma is fokozódik. Ilyen módon az érzéstelenítő hatás igény szerint kialakítható és fenntartható hosszú órákon át is.

Az alkalmazott szer hatására megszűnik a hideg-meleg érzés, csökken vagy megszűnik a fájdalom érzékelése, csökken a tapintás- és a nyomásérzés. Nagyobb adagok, töményebb érzéstelenítő oldat hatására az érzéstelenített területen teljes érzéketlenség jön létre, de az izmok ereje is jelentősen csökkenhet, ez szülés esetén kerülendő.

Fontos az epidurális érzéstelenítés helyes időzítése a szülés során. Túl korai, a rendszeres fájások előtti alkalmazása indokolatlan, és leállíthatja a szülés folyamatát. Túlkésőn, a kitolási fázisban alkalmazva pedig már nem képes érdemi fájdalomcsillapító hatást kifejteni. A szülés után esetleg szükséges gátvarrás érzéstelenítésére is alkalmas. A megfelelő alkalmazás mellett a szülési fájdalom az EDA segítségével jelentősen csökken, esetenként szinte teljesen megszűnik. Megkíméli az anyát a hosszú vajúdás okozta kifáradástól, így több energiája marad a kitolási szakaszra.