A titokzatos és óriási város

600 körül az amerikai földrész legnagyobb metropolisa közel 200.000 lakost számlált és az akkori világ hatodik legnagyobb városának számított. Mai napig nem tudjuk, hogy melyik nép építette ezt a Mexikóban lévő óriási várost, Teotihuacánt.

Az Istenek helye
Hogy kik lehettek e rendkívüli prekolumbiánus központ építői, még ma sem ismeretes, de évszázadokkal később, amikor az aztékok rátaláltak a városra, annyira lenyűgözte őket, hogy Teotihuacánnak, vagyis ,,az Istenek helyének" nevezték el.

A szent hegy
Az tudható, hogy a mai Mexikóvárostól mintegy 50 km-re északkeletre fekvő terület már az időszámításunk előtti 2. században is lakott volt. Egy itteni természetes barlangban éltek lakói.

A 100 méter hosszú barlang bejárata különös módon egybeesik a nyugati égbolt azon pontjával, ahol a Nap augusztus 12-én és április 29-én nyugszik. A két dátum között eltelő idő az ősi időszámítási rendszer alapja. 100 körül már egy 800 méter hosszú sugárutat is építettek a barlangtól, mely egy irányba esett a ma Cerro Gordo néven ismert szent hegy szurdokával.

Halottak útja
A később Halottak útjának elnevezett sugárutat piramistemplomok szegélyezték, a végén pedig a Holdpiramis állt. Később a barlang fölé épült a Nappiramis, majd újabb sugárutakkal hálózták be a területet, mígnem megkapták a szent központot, az omphaloszt. A Citadella felavatási ünnepségén 200 embert áldoztak fel a hátramaradt források szerint.

A titok
Az óriási méretű város sorsának beteljesedése ugyanolyan titok mint létrejötte. 700 körül több templomot felégettek, de, hogy ez kinek a műve volt, ma sem ismeretes.