Minden, amit a PCOS szindrómáról tudnod kell

„Fél év alatt vagy 15 kilót felszedtem, borzalmas volt! A teljes ruhatáramat le kellett cserélni, mert egy bizonyos idő elteltével már semmi nem jött rám. S mintha ez nem lett volna elég, észrevettem, hogy az arcomon és a kezeimen erősödik a szőr, a karomon, a könyéknél, a bajuszomat pedig hetente szőkítettem - magamra mindig igényes nőként ezt az időszakot nagyon nehezen éltem meg. Volt két korán elhalt terhességem is, az egyiket a pozitív teszt után két nappal, a másikat pedig egy héttel vesztettem el spontán” – meséli Mónika, aki ma már boldog anyuka. Sajnos sokan küzdenek Mónikáéhoz hasonló problémákkal, itthon minden tizedik nőnek van PCO- szindrómája. Mi utánanéztünk, milyen okok állhatnak a háttérben, ebben Dr. Illanitz Elemér, a Dr. Rose Magánkórház szülészeti- nőgyógyászati részlegének vezetője volt segítségünkre.

Háttere
A policisztás ovárium - szó szerint „petefészek sok cisztával” - szindróma (PCOS vagy PCO- szindróma) a szülőképes korú nők körében a leggyakoribb endokrin, azaz hormonrendszeri rendellenesség, mely kihat a petefészekre is.

Napjaink egyik „népbetegsége”, a világon - még óvatos becslések szerint is - mintegy 5–10 millió, hazánkban pedig kb. félmillió nő érintett, akiknek életében sajnos számos, mind fizikai, mind érzelmi változást okoz. Hihetetlen adat, mégis a meddőséggel küzdő nők 15-20%-ában igazolható. Ennek ellenére a nők körében mégis többnyire ismeretlen fogalomnak számít, s a tünetek zavarba ejtő sokfélesége miatt sajnos az is gyakran előfordul, hogy az orvosok sem diagnosztizálják azonnal.

A PCOS- t nem is igazán betegségnek, hanem általában szindrómának tekintik, sőt, sokkal inkább egyfajta állapotról beszélhetünk, mely egy életen át elkíséri az illetőt. Igen összetett „betegség”, amely egyfajta hormonális (ill. komplex anyagcsere-) zavar miatt alakul ki. Mivel azonban a tünetek igen széles skáláját mutathatja, nem szűkíthető le csupán egy- egy domináns tünethez vagy ismert okhoz.

Honnan tudhatom, hogy PCO- szindrómám van?
Bár a tünetegyüttest Stein és Leventhal 1925 és 1935 között végzett kutatásai alapján már 77 éve leírták, pontos oka részben ismeretlen, de számos kóroki tényezővel, így például az inzulin-rezisztenciával, hiperinzulinémiával összefüggésbe hozható (az IR az inzulin érzékenység csökkenését jelenti, ami egy ördögi kör: csökkent inzulinhatás - több inzulin - éhségérzet, elhízás - még rosszabb inzulinhatás - tovább fokozódó inzulin rezisztencia), mely a PCOS túlsúllyal, elhízással társuló megnyilvánulási formájának áll hátterében.

Hogy mit is jelent ez pontosan? Kissé leegyszerűsítve ezt az igen bonyolult hormonális folyamatot: a magas testsúly miatt, az inzulin nem képes megfelelő módon kifejteni hatását a célszervekre (izmokra, a májra és a zsírszövetre). Ahhoz, hogy a vérből a cukor felhasználódjon, nagy mennyiségű inzulinra van szükség, és ezért a szervezet erre a helyzetre mintegy megoldásként fokozott inzulintermeléssel reagál.

A megemelkedett inzulinszint hatására azonban a petefészek működése is zavart szenved, mely végül a PCOS tüneteinek kialakulásához vezet: a petefészek túl sok androgén hormont termel, befolyásolva az ovulációt, ezáltal a ciklusonkénti tüszőérés sem megfelelően megy végbe. A petefészekben sok ciszta keletkezik, a petesejtek különböző érési fázisokban megrekedve nem érik el a teljes érést, illetve a petefészek falának megvastagodása miatt a petesejtek a tüszőkből nem tudnak kijutni, így valódi peteérés nem történik. Ezen folyamatok tehát vérzési rendellenességet, az ovuláció hiányát és végső soron meddőséget eredményeznek.

A peteérés elmaradása mellett megnő a tesztoszteron- szint is, ami szembetűnő, s így nagyon is zavaró, kozmetikai jellegű panaszt eredményezhet: például férfias típusú szőrzete, fokozottan zsírosodó arca és rendkívül pattanásos bőre lesz a hölgynek, a haja hullani kezd, és nemegyszer súlyproblémával küzd – ez utóbbi a szindróma leggyakoribb megnyilvánulási formája.