Interjú Vincze Ottóval

A magyar válogatott csapatkapitánya volt, és különböző külföldi csapatoknál rúgta a labdát. De mihez kezd egy profi focista, ha vége az aktív sportolással töltött éveknek? Vincze Ottóval karrierjéről, fiáról, főzésről, és megható filmekről beszélgettünk.

Mindig focista szerettél volna lenni? Miért választottad ezt a pályát?

Vincze Ottó: Már kiskoromban is mindig fociztam, akkor még élt a grund és a játszóterek által adott lehetőség, a szabadidőnkben állandóan az utcán lehettünk és focizhattunk. Nálam ez egyértelmű döntés volt. Annak ellenére, hogy többféle sportágat kipróbáltam, mindig a foci állt hozzám a legközelebb. Már elég fiatalon elhatároztam, hogy labdarúgó szeretnék lenni, és ez szerencsére sikerült is.

Mit szóltál ahhoz, hogy a fiad is erre a pályára lépett? Örültél neki?

Vincze Ottó: Örülök, hogy van tehetsége a labdarúgáshoz. Mindig elmesélem neki, hogy milyen sokan szeretnének focisták lenni, de nem mindenkinek sikerül. Ezért mindenképpen szükséges a sport mellett tanulni is, és fontos, hogy képezze magát, legyenek más irányú céljai is. Ma már sokkal több a lehetőség, a nyelvtanulás, az informatika, a kommunikáció, mind-mind olyan eszközök, amelyek segítségével könnyebben lehet boldogulni az életben. Ilyen tanácsokkal próbálom a fiamat ellátni, de ha futballista szeretne lenni, és ezért mindent megtesz, akkor természetesen maximálisan mellette állok.

Hogyan éli meg egy profi sportoló, amikor eljön az idő, hogy visszavonuljon?

Vincze Ottó: Biztos, hogy nehezen éli meg egy olyan sportoló, akit az aktív évei alatt végig az éltetett, hogy győzzön és jobb legyen, mint az ellenfele. Természetesen én is nehezen éltem meg, mikor már kifelé mentem a fociból, és éreztem, hogy már nem tudok olyan teljesítményt nyújtani, amit elvártam önmagamtól, és mások is tőlem. Ez alapvetően egy nehéz kérdés, de aki intelligens, az képes rá, hogy ezt lezárja magában. Fel kell ismerni, hogy mikor jön el az idő, és mikor kell meghúzni azt a bizonyos vonalat. Van, akinél később, van, akinél korábban, de előbb-utóbb mindenkinél eljön ez a pillanat. A profi sport abbahagyása után az ember sokszor csak keresi önmagát, nekem viszont szerencsére aztán is voltak céljaim. Tanultam, elvégeztem egy főiskolát, majd egy egyetemet, a médiában is dolgoztam. Szeretem a kihívásokat és soha nem hátrálok meg előlük.

Mivel foglalkozol mostanában?

Vincze Ottó: Győrben dolgozom a fociklubnál, ott vagyok utánpótlás menedzser, és a tehetségkutató program vezetője. Ez a feladat elsősorban arról szól, hogy tehetségeket találjak, és segítsek nekik eljutni oda, ahova szeretnének. Nagyon szép feladat, rengeteg fiatallal és az ő szüleikkel találkozom, és ha tanácsot tudok adni a jövőjükkel kapcsolatban, örömmel teszem. Egyébként nagyon sok mindenre felkérnek, és igazán szerencsésnek érzem magam, hiszen ez mind építő jellegű és segítő szándékú kezdeményezés. Én vagyok például az E.ON Családi Foci Program nagykövete. Ez egy egész országra kiterjedő program, aminek a lényege, hogy klubokat, egyesületeket, illetve sportolni vágyó szakosztályokat támogasson. Emellett felkértek, hogy legyek az egyik arca egy kerekes székben ülőket támogató kezdeményezésnek is, ahol én tervezhettem meg egy kerekesszéket. Teljesen az én elképzeléseim szerint valósult meg, a két kereke focilabdára hasonlított, jól nézett ki nagyon. Komoly és megtisztelő partnerekkel dolgozhattam együtt ezen az ügyön, például Zsédát is ennek kapcsán volt szerencsém megismerni.

A TV képernyőkön hol láthatunk téged?

Vincze Ottó: A TV2-n vasárnaponként fut a Nagy Vagy! című gyerekműsor, aminek keretein belül különböző iskoláknak van lehetősége egymással versenyezni. Én az E.ON csapatának vagyok a kapitánya. Az ország minden részéről érkeznek iskolák a műsorba, az egész kis települések iskoláitól kezdve a nagy sportiskolákig. Ezen kívül most újra képernyőn leszek a Sport tv-n is. Hétfőnként jelentkezik egy új műsor, a la Fiesta, ahol én is aktívan közreműködöm majd.