Interjú Gallusz Nikivel

Gallusz Niki nőnapi rendezvényünk, a Femcafe Gastro & Fashion Night háziasszonya lesz, ennek kapcsán beszélgettünk vele divatról, karrierről és arról, hogy mit tesz a szépségéért.

Zenész családból származol. Egyértelmű volt, hogy te is erre a pályára lépsz?

Niki: Nagyon pici koromtól kezdve egy különc lány voltam, és nem is az éneklés vagy a színpad volt a mindenem elsősorban, hanem a mozgás. Állandóan jártam valamire, vagy steppelni, vagy balettozni, vagy jazz balettozni, de nem voltam túl kitartó, bár a néptáncot évekig űztem.
Tizenéves voltam, amikor a Muzsika hangját láttam Julie Andrews főszereplésével a tévében, és akkor éreztem, hogy én is ilyesmit szeretnék csinálni. Ekkor kezdtem el érdeklődni a musicalek iránt, mert ebben a műfajban a zene, az éneklés és a mondanivaló is jelen van, az a hármasság, ami engem mindig is izgatott.

Van kedvenc szereped?

Niki: A kedvenc az mindig az aktuális szerep. Most Hajdu Steve-vel játszom egy Neil Simon darabban, ami egy prózai szerep. (szerk.: Játékszín: Az utolsó hősszerelmes). Egy olyan lányt alakítok, aki szeretne bekerülni a revü világába. Ez nekem nagy újdonság volt, most ezt szeretem a legjobban.

Van álomszereped, amit még nem játszottál el, de nagyon szeretnél?

Niki: Megszületőben van egy olyan színházi előadás, ami rólam is szól, van benne próza és zene együtt, de mégis kicsit irodalmi. Most leginkább erről álmodom.

Indultál az Eurovíziós válogatón. Hogyan érintett, hogy nem jutottatok tovább?

Niki: Nem viselt meg annyira. Már nagyon régóta dolgozom színházban és foglalkozom zenével, így tudom, hogy mindig vannak favoritok. A mi dalunk nem biztos, hogy annak a trendnek megfelel, amit mondjuk a zsűri preferál. Én ennek kifejezetten örültem, mert szerettem volna egy nagy ívű, tiszta, himnikus dalt énekelni. Az zavar inkább, hogy nem lehetett szavazni, mert nem működött a rendszer.

Mennyire fontos számodra az öltözködés?

Niki: Volt idő, amikor sokkal fontosabb volt, mint most. Mindenféle trend érdekelt, bár a pénztárcám nem engedte meg, hogy minden stílust kövessek. Aztán rájöttem, hogy vannak bizonyos alapdarabok, amelyek jól állnak nekem, amiket be kell szereznem a ruhatáramba. Ma már csak arra figyelek, hogy ezek meglegyenek, mint például egy fekete ceruzaszoknya, egy elegáns farmer vagy egy fehér atléta. Nagyon szeretem az olyan alapszíneket, mint a fekete, a fehér, a krémszín, vagy akár a piros – amit leginkább csak alkalmakra veszek fel. Az újabb kedvenceim a szürke bizonyos árnyalatai.

Van kedvenc divatterveződ?

Niki: Az Eurovíziós Dalfesztivál hazai elődöntőjére Anh Tuan készített nekem ruhát, őt nagyon szeretem, mert letisztult, viszont nem hivatalos és nem konzervatív, hanem mindig van valami kis extra a kreációiban.

Hogyan őrzöd meg az alakodat?

Niki: Egész életemben nagyon sokat mozogtam. Mindig kardio edzéssel próbáltam a formámat megőrizni, ami nem tetszett igazán, mert olyan típus vagyok, akinek az edzéstől megnőnek az izmai. Hiába vagyok feszes tőle, valahogy nem előnyös. Ami meghozta a változást, az a jóga. Sokan mondják, hogy ettől a mozgásformától nem lehet fogyni, én viszont ezt megcáfolnám. A jóga által a keringésem és a nyirokmirigyek kiválasztódása beindult, és sikerült leadnom a zsírpárnákat. Igaz, hogy ehhez másfél éven keresztül nagyon intenzíven jógáztam, szinte mániákusan csináltam. Sokfajta típusát kipróbáltam, az izzasztóstól kezdve a dinamikuson át a nagyon relaxáló jógáig. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Valószínűleg nincs sok szabadidőd, ám ha mégis akad, hogyan kapcsolódsz ki?

Niki: Nagyon szeretem az állatokat, mindig is volt kutyám, most is inkább vele vágok neki egy nagyobb sétának. De amióta létrehoztuk az éttermünket a párommal, mi nyitunk és zárunk, nincsenek ilyen üresjáratok, a színház és az üzlet között ingázom. Ráadásul nemsokára kezdődnek a Mary Poppins próbái is a Madách Színházban, úgyhogy tényleg nem lesz lazsálás.

Szerző: Fodor Bianka