Orosz Barbara: "Mázlista vagyok!"

Orosz Barbarával új műsoráról, a divatról és a szerelemről beszélgettünk, illetve arról, hogy mennyire fontosak egy nő életében a tűsarkű cipők.

Mesélj kicsit az új műsorodról, a Tűsarok-ról! Hogyan indult?

Barbara: Ezt a műsort az első ponttól kezdve az utolsóig én találtam ki. Nagyon hálás voltam a TV2-nek, mikor rám találtak és munkát adtak nekem egy nagyon nehéz időszak után. Elvesztettem a munkámat az RTL-Cool TV-nél, majd fél év múlva átszerződtettek a TV2-höz. Akkor kaptam egy lehetőséget, egy új műsort, aminek Talpig nő volt a címe. Viszont már az első adások után tudtam, hogy nem beszélünk egy nyelvet az alkotókkal. Én egészen máshogy képzeltem el a televíziózást, és azt, hogy milyennek kell lennie egy női magazin műsornak. Amikor a TV2 kikérte a véleményemet, nekem már kész koncepcióm volt, hogyan csinálnám másképp. A párom nagyon sokat segített a lelki támogatásával, azt mondta, hogy ha ennyire határozottan tudom, mit akarok, mindenképp vágjak bele, mert képes vagyok rá, hogy megcsináljam. Leírtam a műsortervezetet, a csatorna pedig rábólintott, azzal a feltétellel, ha a producer is én leszek. Három hónapom volt a döntésük után, hogy előteremtsem a műsor teljes költségvetését. Megalapítottam a saját műsorgyártó cégemet, és az első fillértől az utolsóig én szedtem össze mindent, kis és nagy cégeknél kopogtattam, akik bizalmat szavaztak nekem. Beigazolódott, hogy nem szabad megijedni a kihívásoktól. Egy új szakmát tanultam saját magamtól, senki nem fogta közben a kezemet. Számomra a Tűsarok egy mérföldkő, olyan, mintha a gyerekem lenne, akit én hordtam ki, én neveltem, én etetek. Még soha nem élveztem annyira semmit, mint ennek a műsornak a készítését, minden nehézségével együtt.

Miért döntöttél úgy, hogy Tűsarok legyen a címe?

Barbara: Gondolkodtam a címen, és mindig visszatértem a Tűsarok és egy másik szó koncepciójára. Rendelni akartam hozzá egy másik jelentéstartalmat is. A párom jegyezte meg, hogy ez önmagában is mennyire adja magát. Hiszen betege vagyok a cipőknek, táskáknak, nagyon szeretem a szép, finom és izgalmas dolgokat. Ha mindezt összegyúrjuk, az a Tűsarok. Kevés az olyan tárgy, ami annyira tökéletes lenne, mint egy szépen megmunkált tűsarkú cipő. A viselése teljesen hozzám tartozik. Szerintem nem csupán egy ruhadarab vagy cipő, hanem egy magabiztos nő alapkelléke.

Mit jelent számodra a divat? Milyen ruhákban jársz szívesen?

Barbara: A divat nekem ugyanolyan önkifejezési eszköz, mint a műsorom. Úgy vélem, a magyar nők már sokkal inkább mernek kísérletezni, és ehhez hozzájárult az is, hogy megnéztük a Szex és New Yorkot. Azóta egy kicsit merészebbek lettünk. Egy nő személyisége néha megkívánja, hogy máshogyan, bolondosabban öltözködjön. Nem kell mindenkinek belesimulnia a tömegbe. Én mindig azt veszem fel, amiben jól érzem magam. Szeretem, ha egy ruha olyan, mint én vagyok, kedvelem az eleganciát, és nem riadok vissza a túlzásoktól sem. Télen sokszor járok feketében, nyáron pedig virágos, lenge selyem nyári ruhákban. Ha nadrágot húzok, ahhoz meg tűsarkút, zakót és inget veszek fel. A divat nem arról szól, hogy mindenki egyenöltözködést követ. Minden nőnek meg kell találnia a saját stílusát.

Mit gondolsz az itthoni divatszakma és a magyar divattervezők helyzetéről?

Barbara: Vannak számomra fontos ügyek, amikkel úgy érzem, nem foglalkoznak eleget a magyar televízióban. Ilyen például a sikeres nők vagy a fiatal, magyar divattervezők bemutatása, illetve az, hogy többet beszéljünk a magyar konyháról, és azokról a helyekről, amik szót érdemelnek. A fiatal divattervezőkről is készítek egy sorozatot a műsorban, amiért nagyon hálásak és borzasztóan lelkesek. Nehéz a helyzetük, az alapvető probléma pedig az, hogy nincs elég pénz a magyar divatban. Egy hazai divattervező akkor tudja megmutatni, hogy mit is tud valójában, ha valahonnan érkezik egy mecénás, aki segít neki kibontakozni. Rengeteg olyan tehetség van, akik tényleg megérdemelnének egy ilyen támogatót. Egészen üdítően hathatnának a magyar divatra.