Emlékezzünk Halottak napján

A Halottak napja eredetileg katolikus "ünnep", amelyet egy nappal Mindenszentek után tartanak, vagyis november 2-án. De idehaza, a magyar kultúrában nemcsak a katolikusok követik ezt a hagyományt.

A halállal való foglalkozás minden kultúrában és minden korban kiemelt helyen szerepelt, ez napjainkban is így van. Sokaknak nehéz belegondolni, hogy mi vár ránk vagy a szeretteinkre a halál után. Az elmúlás velejárója a gyász, a halál elfogadása.

A Halottak napja azoké a lelkeké, akik már nincsenek közöttünk, akik a "tisztító tűzben szenvednek". Lényegtelen, hogy ki melyik felekezethez tartozik vagy, hogy miben hisz, ez a nap arról szól, hogy megemlékezzünk azokról, akik már nincsenek velünk. Az eltávozott szeretteinkre akármikor gondolhatunk és tovább szerethetjük őket, mégis fontos, hogy egy napot nekik szenteljünk. Elmenni a temetőbe több száz másik emberrel egyetembe és meggyújtani egy mécsest nem nagy dolog olyan valakiért, aki egyszer az életünk része volt. Ez a nap kijár mindazoknak, akik megszülettek és meghaltak. Emlékezzünk ma azokról, akik ma már nem lehetnek velünk, de valamikor ők is a részesei voltak ennek az Életnek. A Halottak napja tiszteletére gondoljunk az eltávozattakra és örüljünk annak, hogy mi még részesei lehetünk ennek a csodának, amit Életnek nevezünk.

Ady Endre : Halottak napján

Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...
1899. november 1.