Munkamániás vagyok?

A munkamánia vagy divatosan munkaalkoholizmus egyre több embernél jelentkezik. Az ebben szenvedők egyetlen örömforrása a munka. A tünetek a gyomorbántalmaktól a súlyos depresszióig vezetnek. De van ebből az ördögi körből kiút?

A boldogság egyetlen forrása?
A munkamánia olyan függőség, amelyben a munka drogként funkcionál, háttérbe szorítja az egyén magánéletét, társas kapcsolatait; az élet értelmévé, a legfontosabb tevékenységgé válik. Bár sokan a mai, rohanó világunk számlájára írják, érdekes, hogy már a 19. században a híres francia író, Gustave Flaubert is tett említést a munkába temetkező emberekről.

Sőt, a 20.század elején a magyar Freud-tanítvány, Ferenczi Sándor egyik munkájában a vasárnapi neurózissal foglalkozott. Ez a betegség foglalkozástól független. Jellemző a napi 10-12 órás munkavégzés, gyakran pihenő nélkül. Az egyén nem bízik a kollegái teljesítményében, mindent maga akar megcsinálni. Magányos harcosként küzd a tennivalókkal, ami álltalában a családi és társas kapcsolatai rovására megy.

Figyelmeztető tünetek
A munkamánia jelei lehetnek mind szervi, mind viselkedésbeli tünetek. Az előbbiekhez tartozik a fejfájás, krónikus fáradság, allergia, emésztési zavarok, hasfájás, mellkasi fájdalom, légszomj, szédülés. Az utóbbiak között szerepel az indulatkitörés, álmatlanság, hiperaktivitás, kikapcsolódási képtelenség, koncentráció hiánya, feledékenység. Bár a nőket is veszélyezteti, mégis nagyobb számban a férfiak vannak ennek a betegségnek kitéve. Ugyanis még erősen él bennük a hagyományos modell, miszerint a férfi a családfenntartó. Ez a nyomás annyira erős, hogy amikor el is érik a kívánt teljesítményt, egyszerűen kiégnek, mert úgy érzik, hogy más dolguk nincs is a világon.

Kezelése: lassú folyamat
Ha valaki észleli magán a tüneteket és egyedül nem tud megbírkózni a problémával, akkor kérje ki szakember segítségét! Bár a folyamat nem könnyű, mégis érdemes lépésről-lépésre haladni. Léteznek egyszerű eszközök, amelyekkel elindulhatunk a gyógyulás útján:
először is érdemes az elvégzendő feladatok között egy fontossági sorrendet felállítani. Ebbe az is beletartozhat, hogy esetleg nem csinálunk semmit.

Nagyon fontos, hogy kezeljük rugalmasan a váratlan helyzeteket: egyszerre csak egy dologra koncentráljunk. Ha egy új munkába kezdünk, fontos meggondolni, hogy van-e arra elegendő energiánk.
El kell fogadni a munka eredményét, bárhogyan is sikerült. A tökéletességre való törekvés gyakran átcsaphat türelmetlenségbe, mely hátráltatja a kigyógyulást.

Mindennek a titka a mértékletesség! Ne hagyjuk, hogy munkánk elvegye az időt a családunktól vagy a barátainktól!