Tunisz - arab világ európai köntösben

Az – olykor talán túlmisztifikált – európai felfogás szerint az arab országok közül Tunézia áll a legközelebb a nyugati világhoz. Bár a helybéliek ragaszkodnak hagyományaikhoz és vallásukhoz, meglepően szabad szellemben élik mindennapjaikat, az emberek nyitottak és kedvesek, egyszerűen jó náluk lenni.

Az Afrika északi részén fekvő tunéziai főváros varázsát volt szerencsém még az „arab tavasz” beköszönte előtt megtapasztalni. Nőként eleinte félve indultam neki a nagy útnak, rá kellett azonban jönnöm, hogy Tunéziában korántsem akkora a nemek közti hierarchia, mint azt a hiedelmek sugallják.
 

Az érem két oldala
Tuniszba érkezve először furcsa látvány fogadhatja a nagyérdeműt – az ember nem pont ilyennek képzelne el egy turistaparadicsomot. Rossz állapotú épületek, szegénység, tisztátalanság – nagyjából ekképpen lehetne összegezni azt a bizonyos első benyomást. Aztán ahogy haladunk a város belseje felé, úgy kezdi Tunisz felfedni valódi arcát. A kis sikátoros utcákat járva bepillanthatunk a kulisszák mögé. Találkozhatunk vígan játszadozó gyerekekkel, a háza előtt ebédjét elfogyasztó asszonnyal, és az apró cipészműhelyben foglalatoskodó mesteremberrel.
 

Arab bazár - európai stílusú belváros
A mediterrán hangulatú utcákból kikerülve egy újabb labirintusba botlunk, a tuniszi bazárba. A zsibongó sokaságban könnyű elveszni, már csak azért is, mert az ember lányát úton-útfélen leszólítják a lelkes – és igen kitartó - árusok. A nyelvi különbség nem jelenthet akadályt, még magyar szó is felcsendül.  Egy Tunisz közepén, helybéli szájából elhangzó „csácsumicsá”, vagy „szervuszvízibusz” után már semmin nem lepődünk meg. Innen az ember nem kerülhet ki vásárlás nélkül, egy képkeret és némi fűszer ideális befektetésnek tűnik. A bazárból kikerülve szembekerülünk a Francia Kapuval, amely egyfajta belépő az újvárosba. Ezt a lélektani határt átlépve, mintha egy nyugati metropoliszba kerültünk volna. A belvárosi sugárúton modern épületekkel, divatos üzletekkel és aktív kávéházi élettel találkozhatunk. A kávéházak teraszai zsúfolásig megteltek, férfiak és nők beszélgetnek önfeledten.
 

Ahol szabad nőnek lenni
A tuniszi nők meglepően szabad életet élnek. Ami az utcákat járva a leginkább szembeötlő, az az arab világban elterjedt fejkendők hiánya. A nők túlnyomó része fedetlen fejjel rója a várost, kibontott - sokszor festett – hajjal, sminkben, ízléses, divatos öltözékben. Nyoma sincs a nyomasztó, a testet teljesen elfedő öltözékeknek.

Fiatal párok andalognak kézenfogva a Burguiba sugárúton, és ezért senki nem néz rájuk ferde szemmel. A nyugatias látszat ellenére a vallást továbbra is hatalmas tisztelet övezi. A Zitouna mecsetben járva egy hölgy – nagyon kedvesen – figyelmeztet, hogy itt bizony illik magunk köré tekerni azt a bizonyos kendőt.  Valami mégiscsak igaz a szigorú arab világról szóló legendákból…