Miért olyan nehéz bocsánatot kérni?

Az emberi kapcsolatokban sokszor előfordul, hogy az egyik vagy másik fél hibázik. Ám sokszor elég lenne belátni hibáinkat és bocsánatot kérni a másik féltől. De miért olyan nehéz megtenni ezt a lépést?

Sokaknak ismerős lehet a helyzet, amikor valamilyen tettükkel vagy csupán szavaikkal megbántják azokat, akiket a szeretnek. Gyakran észre sem vesszük, hogy ezek sértőek vagy bántóak lehetnek a másik személyre nézve. De minél később látjuk be hibáinkat és teszünk, azért, hogy megoldjuk problémáinkat, annál nagyobb űr keletkezik a felek között.

Mitől olyan nehéz?

A veszekedések vagy különböző szituációk során az ember mindig úgy látja, hogy neki van igaza és azért, hogy ezt bebizonyítsa, bármit bevet. A legnehezebb belátni, hogy talán tényleg mi tévedtünk. Ha pedig ezt magunknak be is ismerjük, az nem biztos, hogy a másik féllel is tudatjuk, vagy esetleg bocsánatot kérünk a tévedésünk vagy viselkedésünk miatt.

Az emberek nagy többsége úgy érzi bocsánatot kérni olyan, mint elveszteni egy harcot, meghunyászkodni a másik előtt. Sokan gyengének és sebezhetőnek érzik tőle magukat, félnek a visszautasítástól, ezért is olyan nehéz kimondani: „Ne haragudj!”. Azonban ha a másik ember fontos számunkra, félre kell tenni aggályainkat, felül kell kerekednünk egónkon és beismerni, ha hibáztunk. Hiszen tetteinkért és viselkedésünkért felelősséget kell vállalnunk. Meg kell kockáztatnunk azt is, hogy szavaink süket fülekre találnak, de lelkiismeretünk legalább tiszta lesz és kis idő elteltével talán a másik fél is megenyhül.

Sajnos minél tovább várat magára a bocsánatkérés, a helyzet egyre jobban elmérgesedhet és végén mind a két fél gyűlölettel gondol a másikra. Ilyen ellenséges helyzetekben a bocsánatkérésnél már többre van szükség, ezért kell minél hamarabb nyitni a másik felé és megoldani a felmerülő problémákat. Ugyanis ha nem lépünk egymás felé, a legkisebb veszekedések és nézeteltérések miatt is örökre elveszthetjük a másik embert. Azonban fontos tudni, hogy a bocsánatkérés csak az első lépés és nem feltétlenül oldja meg a problémát.

Ha a másik fél hibázott

Az is gyakran előfordul, hogy a sértett fél mi vagyunk. Azonban hiába várunk arra, hogy a másik kezdeményezzen, mert ő nem látja be hibáit. Ilyenkor, még ha nehezünkre is esik, tanácsos nekünk nyitni. Hiszen ha már mi megtettük az első lépést, a másik fél is könnyebben ismeri be, ha tévedett. Az emberi viszonyokban fontos, hogy tudjunk kompromisszumokat kötni, hiszen csak akkor működik hosszú távon a kapcsolat. Sokszor a mi érdekeink elé kell helyezni a másik akaratát. Ez az áldozat azonban megéri, ha tényleg fontos számunkra a másik személy.

Ha összeveszünk valakivel, vagy valamivel megbántjuk a másikat, a legfontosabb, hogy belássuk hibáinkat és tudjunk bocsánatot kérni és megbocsátani. Hisz ha még időben sikerül tisztázni a nézeteltéréseinket, senkiben nem marad tüske és nem rendül meg az egymásba vetett bizalom se. Miután sikerült egymással megbeszélni a problémáinkat, jó esetben pár óra múlva csak mosolygunk az egészen.