Nőiség… számodra mit jelent?

Érzelmek, önfeláldozás, szépség, kreativitás, sebezhetőség… e szavak közül biztosan legalább egy-kettő mindenkinek eszébe jut, ha a nőiségre gondol.

Természetesen, mint az érmének, ezeknek a tulajdonságoknak is két oldala van. És ha már a kettősségnél tartunk: ahogy a világ előrehaladt, nőnek lenni bizonyos szempontból egyre könnyebb, bizonyos szempontból egyre nehezebb lett.

Nők az egyenjogúságért
A Nagy Francia Forradalomtól indult, és a ’20-as években a szüfrazsett mozgalomban teljesedett ki a nők harca az egyenjogúságért, ami bizonyos értelemben a mai napig nem zárult le, de tény, hogy a nyugati kultúrákhoz tartozó országokban élő nők szerencsés helyzetben vannak, míg arab vagy ázsiai társaik önhibájukon kívül leragadtak nagyjából a középkorban. Ma már beleborzongunk, ha nagyanyáink mesélnek a régi „az asszonynak otthon van a helye” hozzáállásról, de bizony nem is olyan rég még a korai és akár kényszerházasság, az esküvőig tartó szüzesség, a nem létező szociális élet és karrier bizony hozzátartoztak egy nő életéhez. Természetesen replikának semmilyen értelemben nem lehetett helye, sőt, bűnnek számított. Könnyen átlátható tehát, hogy a szüfrazsettek a választójog és az egyenjogúság mellett az érzelmi elnyomás ellen is küzdöttek, amit a mozgalom vezetője, Emmeline Pankhurst meg is fogalmazott: „Mi azért harcolunk, hogy eljöjjön az idő, amikor egy születendő kislány egyenlő esélyekkel vág neki az életnek, mint fiútestvérei.”

Anya, feleség, szexistennő, remek munkatárs
Az első világháború kellett a női választójog létrejöttéhez: a háború alatt kénytelenek voltak nőkre bízni olyan munkaköröket, amit eddig férfiak végeztek, így látták, hogy ők is képesek rá. De még így is csak a 30 év feletti, férjezett nők kaptak választójogot, és még majd’ 10 év kellett ahhoz, hogy végül 1927-ben a 21 év feletti hajadonok is megkapják ezt a jogot.
A szüfrazsettek tettei ugyan vitathatóak és erőszakos módszereik mindenképp ellentétben állnak a szelídség-sztereotípiával, (jó példa erre Emily Davison, aki mártírhalált halt, amikor az 1913-as epsom-i derbin V. György király lova elé vetette magát) de egyvalami biztos: ők azok, akiket senki nem hagyna ki egy emancipációról szóló történelemórán.
Jogaink, lehetőségeink tehát folyamatosan gyarapodtak, ahogy az a demokráciától elvárható; de ezzel egyetemben egyre több lett a feladatunk is. Ma egy nőnek több szerepet kell magára öltenie, mint bármikor. Sokszor érezzük a társadalom nyomását; miszerint legyünk egyszerre anyák, feleségek, szexistennők, remek munkatársak, lojális barátok és gondoskodó gyermekek szüleink felé. Persze mindenből el is várják az ötös osztályzatot – gondoljuk mi. De ahogy annak idején az iskolában; itt sem probléma, ha az ember néha „elcsúszik”. Így ha úgy érezzük, mások el is várják tőlünk a színötöst, a legfontosabb arra emlékezni, hogy mi is csak emberek vagyunk, és talán ez a realista hozzáállás fog a legjobban hozzásegíteni, hogy kitűnő bizonyítványt kapjunk az élet iskolájában.

Szerző: Hári Ágnes