Mekkora súlya van az Oscar-díjnak?

Az Oscar-díjat tartják nem csak Amerika, de az egész világ legrangosabb filmművészeti díjának. Persze tisztelet a kivételnek, ezzel nem mindenki van így.

Bármiről is legyen szó a filmművészeten belül, ha valamire lehet Oscart kapni, és valaki kapott is, akkor mindjárt hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nála jobb akkor nem is lehet. De sajnos gyakran nem feltétlenül az kapja a díjat, aki meg is érdemelné.  Persze eleve nagy megtiszteltetés a jelöltek közé kerülni, hiszen több ezer ember a jelölt munkássága mellett tette le a voksát a több száz munka közül. De azért ez mégis csak egy amerikai díj, amerikai szabályokkal.

Újabban egyre inkább úgy tűnik, hogy csak a felhajtás a lényeg, és hogy olyan nyerjen, aki az amerikai rendszer szerint éppen a soron következő. Vajon akkor is jelölték volna Heath Ledgert, ha nem hunyt volna el oly fiatalon? Több mint valószínű, hiszen kiváló alakítást nyújtott, és rendkívül tehetséges színész volt. Amit nem értek, hogy miért jár valakinek posztumusz díj? Hacsak nem azért, hogy beleilleszék a rózsaszín amerikai álomvilágba, ahol a halál sem vethet gátat annak, hogy megkapjuk a kiérdemelt díjat. És vajon mikor nagyobb elismerés egy díj, például egy színésznek, ha egy a karakteréhez hasonló személyiséget kell alakítania, vagy ha át kell alakulnia, mint Charlize Theronnak, egy idegesítő leszbikussá?

A tavaly minden díjat besöprő A bombák földjén tipikus példája az ameraikai mentalitásnak, nem csak ami a díjak megítélését illeti, hanem magát a filmet is. Nem egy hozzá értő személy szerint csak azért vitt mindent, mert háborús film, és kész. De ha csak a hétköznapi emberek véleményét vesszük, akkor sem jutunk előrébb. A megkérdezettek vagy nem tudták végignézni a filmet, vagy megbánták, hogy megtették. Semmivel sem lettek gazdagabbak. Valóban ilyen érdemli a legjobb filmnek járó díjat?

Egy Oscart érdemlő film vajon azért jó, mert egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat (anélkül, hogy jártasak lennénk a filozófiában), vagy azért, mert egyszerűen az. A Titanic például rendkívül látványos, elég szórakoztató, van benne lázadó szerelem, és minden ami egy amerikai romantikus vígjátékba kell. De valóban ennyit érne a legrangosabb díj, hogy egy feltúrbózott romantikus film (akár melodráma) vigye el a legjobb filmnek járó szobrocskát? Amikor bármelyik másik jelölt hamarabb eszembe jut, ha egy igazán jó filmet akarok mondani. Ugyanez történt a a Gladiátor és még sok más film esetében is, ahol az amerikai ízlés és a tömeggyártott filmek mintájára készült nagyobb költségvetésű munkák győzedelmeskedtek a valódi érték felett.

Nem arról van szó, hogy ezek a filmek nem értékesek, vagy rosszak, de a jelöltek közül messze nem a legjobbak. Ha valaki figyelemmel követi például a BAFTA-t vagy a Cannes-i fesztivált, akkor igazi gyöngyszemekre találhat. A tanúlság megintcsak az, hogy az Európában kiosztott díjak jobban tükrözik a valóságot, mint amerikai társaik.