Városi Wagány - A VW legkisebb divatterepjáróját te is imádni fogod

Amióta megláttam a reklámját, szerettem volna kipróbálni a Volkswagen új városi terepjáróját, a T-Crosst. Na nem mintha kifejezetten kötődnék a márkához, de valami első látásra megfogott benne, így a tesztlehetőség örömére rögtön egy teljes hétre haza is költöztettem a "kicsikét".

Első benyomások

"Ezres motor? Ez most komoly?" - merült fel bennem a szerintem tök jogos kérdés, amikor először beültem a T-Crossba, és elgondolkodtam azon, hogy egy ekkora kasztnihoz vajon elegendő lesz-e az 1.0-s, ugyanakkor turbós motor. A másik kevésbé, (de amúgy igenis fontos) kérdés az autó színe volt, egy női oldal szerkesztőjeként ugyanis szinte esküdni mertem volna rá, hogy a T-Cross csajos türkiz modelljéhez lesz majd szerencsénk, ehelyett egy hófehér SUV érkezett, na de sebaj... Azért megmutatom türkizben is:

_

Miután túljutottunk a színdilemmán (ez egyébként elég hamar ment), az első, ami feltűnt, hogy a motor beindítása után nem tűnt fel semmi. Az autó ugyanis annyira halk, hogy egy-egy kereszteződésnél többször ellenőriznem kellett, hogy nem fulladtam-e le, csak a fordulatszámmérő állása nyugtatott meg, jár még a motor. Ez a nyugtató csend egyébként nem csak városban, hanem az autópályán is megmaradt, igazán kellemes vezetési élményt biztosítva hosszabb távon is.

Na de vissza a külsőségekhez

A T-Cross kis hibával olyan, mint egy felfújt Polo, de pont ezért nagyon is szerethető. Első - de még a második - ránézésre is kifejezetten vagány, mégsem túlzottan futurisztikus, és nem is akar erőltetetten komoly sem lenni, így ha feketén-fehéren kategorizálni kellene, én inkább csajos, semmint férfias autónak mondanám. Ízlések és pofonok, de az egy elemből álló hátsó lámpatest dizájnja nekem például kifejezetten tetszett, és a tervezők elöl is szépen játszottak az élekkel és formákkal, így valóban egy komplex megjelenést sikerült adni az autónak.

_

Letisztult belső, könnyű kezelhetőség

A T-Cross belseje sincs túlbonyolítva, lakkozott és (az árához képest egyesek számára talán kissé olcsó hatású) plasztik elemek váltják egymást. Az extraként kérhető navigációs rendszer nagy segítség lehet ismeretlen terepen, bár én inkább maradtam a már jól bevált Waze-nél, viszont amire semmiképp se sajnáljuk a felárat, az a plusz multimédia bemeneteket nyújtó "Composition Media" extra, így nem csak az (alapból benne lévő) SD kártya olvasó áll majd rendelkezésünkre.

Az elöl gerinctámaszos ülések kifejezetten kényelmesek, viszont a téli hidegben oly hasznos ülésfűtés sajnos szintén nem szériatartozék, igencsak kár érte. S bár kívülről a T-Cross egy SUV-hoz képest nem tűnik túl nagynak, a belső tér annál inkább, minkét soron bőven van hely a fejnek és lábnak is, meglepően tágas érzetet nyújtva az utasok számára. Mivel a hátsó üléssor síneken mozgatható, a csomagtér nagysága is az igényekhez mérten növelhető, ezt nagyjából 385 és 455 liter között variálhatjuk.

Oké, de milyen vezetni?

Nyilván lehet egy autó nagyon szép és praktikus, ha a vezetési élménye nulla, vagy a gatyánkat is megeszi. Namármost a T-Cross esetében ilyenekről szerencsére nem nagyon beszélhetünk. Mivel egy hét leforgása alatt - majdnem 1000 km-t tekertünk bele - volt szerencsénk pályán, kisvárosban, nagyvárosban és az igazi fővárosi dugóban is tesztelni, elég átfogó képet kaptunk az átlagfogyasztásról, ami - valljuk be, - széles skálán mozog. Átlagos városi forgalomban 5.9 l volt a legjobb, amit ki tudtunk hozni belőle, autópályán is szépen megy 6-7 l közötti átlaggal, viszont a reggeli csúcsban Budapesten egy 40 perces út alatt simán megette a 12-13 l-t is.

Az 1.0-s benzinmotor bár elsőre nekem is kevésnek tűnt, kifejezetten jót tesz neki a turbó, ami a gázra lépve azonnal hallatja is jellegzetes hangját, én imádtam. Ennek köszönhetően alig 10 mp alatt van százon, a végsebessége pedig 195 km/h körül mozog. Ami a biztonságot illeti, autópályán kifejezetten hasznos a "Life"-hoz szériaként kapott sávtartó asszisztens - mi hosszú órákig vígan elvoltunk vele - valamint a szintén alapfelszereltséghez tartozó fáradságérzékelő szenzor, front assist és city-vészfék funkció is.

Mivel a visszapillantóban a hátsó szélvédő nekem inkább egyfajta lőrésnek tűnt, (persze lehet, hogy csak én szoktam el tőle), sok esetben nagy segítséget jelentett a parkolóradar, amivel a szűkebb helyekre is csisszre be tudtam manőverezni az autót. Ez szintén extraként kérhető bele, de ha már van 5.4 milliónk erre az egyébként tényleg nagyon is szerethető SUV-ra, akkor némi plusz a még nagyobb komfort érdekében már nem fog számítani.

Fotók: Volkswagen