Napjainkban is alakulóban van a világtérkép: új köztársaság, egyesülő országok, áthelyezett főváros
A 20. században nem lehetett könnyű dolga egy térképésznek, ugyanis igencsak gyorsan változtak a határok a különböző politikai akcióknak köszönhetően. Talán a folyamat mára kissé lelassult, de sosem lehet kijelenteni, hogy már semmi nem fog változni a világon. Cikkünkben összegyűjtöttük a legújabb fejleményeket.
Új köztársaság született
A karib térségben található Barbados helyi idő szerint hétfőn éjfélkor elszakadt a brit koronától és 2021. november 30-tól kezdve köztársasággá vált. Ezzel majdnem 400 év után került ki az angol uralkodó kezéből az államfői hatalom az egykori gyarmaton. Barbados eddig alkotmányos monarchia volt, élén II. Erzsébet királynővel, aki persze eddig is formális hatalommal bírt a többnyire fekete rabszolgák leszármazottjai által lakott szigetországban – írja a Portfolio.
1625-ben vette angol fennhatóság alá a szigetet az Olive Blossom nevű hajó legénysége, I. Jakab angol király nevében. A Budapestnél valamivel kisebb kiterjedésű karib-tengeri sziget akkor lakatlan volt, mivel indián őslakosságát a szigetet először felfedező spanyolok kiirtották, illetve elüldözték. Barbadosra először fehér telepesek érkeztek, de hamar megindult a fekete-afrikai rabszolgák betelepítése is: 1627 és 1833 között mintegy 600 ezer afrikait hurcoltak be az országba, akik többnyire cukornád-ültetvényeken dolgoztak, ami nekik nyomort és kizsákmányolást, az ültetvényeseknek viszont óriási gazdagságot hozott. A rabszolgaságot 1838-ban szüntették meg, de Barbados kevesebb, mint 300 ezres lakosságának ma is több mint 90 százaléka fekete. Az egykori brit gyarmat 1966-ban nyerte el függetlenségét.
A brit monarchiától való teljes megszabadulás és a köztársasággá válás már évtizedek óta téma a szigetországban, a folyamatokat a koronavírus-járvány gyorsította fel. Sok barbadosi felháborodott ugyanis azon, hogy Nagy-Britannia sem vakcinákkal, sem pénzbeli támogatással nem segítette a II. Erzsébet formális uralma alatt álló egykori gyarmatát, ahol az egyik jelentős bevételi forrás az elmúlt időszakban nagy csapást szenvedett idegenforgalom. Miközben az idősebb nemzedékekben még van bizonyos érzelmi kötelék a brit monarchia iránt, a barbadosi fiataloknak már nincs igazán kötődésük a brit múlthoz. Barbados köztársasággá válását jelentősen megkönnyítette, hogy alkotmánya szerint erről nem kell népszavazást tartani. Korábban Antigua és Barbudában, Grenadában, illetve a Saint Vincent és a Grenadine-szigeteken is rendeztek népszavazást a köztársasággá válásról, de ezek elbuktak.
Október 21-én a barbadosi parlament két háza közös ülésén kétharmados többséggel választotta meg Barbados elnökének a sziget addigi főkormányzóját, vagyis II. Erzsébet helyi reprezentánsát, Sandra Masont, akit november 30-án, Barbados függetlenségének 55. évfordulóján iktatnak be hivatalába, amikor ünnepélyes keretek között köztársasággá válik a szigetország. A ceremóniára a brit trónörököst, Károly herceget is várják.
Barbados továbbra is jó kapcsolatokra törekszik az Egyesült Királysággal, és a Nemzetközösség tagja marad. Az államfői funkció ezek után is formális lesz, a végrehajtó hatalom tényleges vezetője a kormányfő. Az államforma- és az államfőváltás a gyakorlatban nem jelent sokkal többet, minthogy nem kell II. Erzsébet aláírására várni az ország nagyköveteinek és más diplomatáinak kinevezésekor. Szimbolikus jelentősége azonban annál nagyobb.
Az ország miniszterelnöke, Mia Mottley szerint a brit uralkodó leváltása azt jelenti, hogy Barbados végleg maga mögött hagyja gyarmati múltját. A többnyire feketék lakta országban ma is érzékeny kérdés a rabszolga- és gyarmati múlt, ami a Black Lives Matter (BLM) mozgalom amerikai előtörése után új löketet kapott. Tavaly novemberben eltávolították Horatio Nelson admirálisnak, a Napóleon elleni trafalgari győztes tengeri csata hadvezérének és hősi halottjának a fővárosban, Bridgetownban található bronzszobrát, mivel az admirális a rabszolgatartás pártolója volt.
Régen a Brit Birodalom kis túlzással a fél világra kiterjedt, a második világháború után azonban jelentős függetlenedési hullám indult, és mára a szűkebb értelemben vett Nagy-Britannián kívül 14 úgynevezett tengerentúli terület tartozik az Egyesült Királyság fennhatósága alá, köztük Gibraltár, Bermuda, az Argentínával háborút is kiváltó Falkland-szigetek, vagy éppen Napóleon száműzetésének helyszíne, Szent Ilona szigete. A Brit Birodalom örökségét jelenleg a Nemzetközösség (Commonwealth of Nations) nevű nemzetközi szervezet őrzi, amely az egykor a birodalomhoz tartozó országokat foglalja magában. Korábban már több országban is felmerült, hogy végleg szakítsanak a brit monarchiával, ahogy ez legutoljára az Indiai-óceánban található Mauritius szigetével történt, amely 1992-ben nyilvánította magát köztársasággá. A dél-amerikai Guyana 1970-ben, a karibi térségben található Trinidad és Tobago 1976-ban, az ugyancsak a térségben fekvő Dominikai Közösség két évvel később vált köztársasággá, az óceániai Fidzsi-szigetek pedig 1987-ben szűnt meg királyság lenni. Ausztráliában 1999-ben szavaztak az államformáról, ám akkor 55–45 arányban a királyság hívei győztek a republikánus érzelműekkel szemben.
Elképzelhető, hogy most Barbados példáját mások is követhetik abból a megmaradó 14 független országból, ahol még a mindenkori brit uralkodó az államfő. Sok országban ugyanis a most 95 éves II. Erzsébet királynő személye az, akihez a monarchiapárti érzelmek fűződnek, és elképzelhető, hogy Károly herceg trónra lépése után ezek az érzelmi kötelékek elszakadnak, így a maradék 14 országban is felmerül a brit királyságtól való teljes elszakadás lehetősége, így pedig további változtatásokra lehet majd szükség azokon a bizonyos földgömbökön.
Két európai ország esetében felmerült, hogy egyesülnének. Lapozz a folytatásért!
Infografika: CIA / MTVA Sajtóarchívum / MTI
Oldalak
Hirdetés
