Új nevek a vietnámi turizmus térképén: Ho Tram és Mui Ne

Bár a lassan elvonuló ciklonok még mindig gondokat okoznak az ország középső részén, nem sokkal a karácsonyi ünnepek előtt megkezdődött az ostrom: tele vannak a repülőgépek, jönnek a külföldiek Vietnámba, mert gyönyörűek a tengerpartok, újak a luxushotelek – és olcsók.
A Fülöp-szigetek és Vietnám partjainál idén immár a 21. ciklon öntött le elképesztő mennyiségű esőt, amihez ugyan a helybeliek némileg hozzászoktak, de ahhoz nem, hogy ennyire kitolódik a monszun. Mindenfelé elképesztő méretű hullámtörő homokzsák hegyeket építenek be a Dél-Kínai tengerbe, hogy felfogja a nagyon zord vízhegyeket, így azok nem tudják elmosni a partot, a nyugágyakat és főleg nem a tengerparti villákat.
811 lépcsőfok felfelé
Az ünnepek közeledtével nagyon megélénkül az élet az üdülő övezetekben, kivéve azokat, amelyek még frissen kerültek fel a turizmus térképére. Márpedig ilyenből meglepően sok van Vietnámban. A legfelkapottabb helyeken, mint a festői Ha Long öbölben, vagy Da Nang és Hue környékén már alig van jó szállás az év végi periódusra, de Saigontól alig 200 kilométernyire felfedeztünk párat.
Az utak nagyszerűen kiépültek Vietnámban, a közlekedés európai szemmel kaotikus ugyan, de belső logikája van: ha elindultál egy irányba, ne torpanj meg, s akkor nem lesz semmi bajod. Igaz ez a gyalogosokra és a világváros 9 millió motorosára is.
Elképesztő szépségű Saigon környéke, Vung Tau elvégre nem véletlenül volt a francia gyarmatosítók központja. Máig megőrizték és felújították az európai építészeti jegyeket hordozó szépséges épületegyütteseket. Az üdülni vágyókat csábítja a lisztszerű a homok, a csodálatos a pálmafa sor, enyhülést adnak a hatalmas erdők, ahol majmok játszanak. Akinek pedig van kedve és erőnléte a 98 százalékos páratartartalom ellenére 811 lépcsőn bandukolhat felfelé a Krisztus szoborhoz – amely magasabb, mint a híres riói Curkorsüvegen világhírűvé vált párja. A kilátás csodálatos.
Hal, rák, kite
Előző cikkünkben megmutattuk Mui Ne remek hoteljét, az Angsanát és piacát, de alig 80 kilométernyire felfedeztünk egy másik csodálatos üdülőközpontot, amely némi múlttal azért már rendelkezik. Ho Tram ezért válhatott a kínai, de főleg az orosz turisták központjává: már ismerték azok, akik a háború elől biztonságos és főleg olcsó övezetbe költöztek, akár ideiglenesen is. A helyiek elmondása szerint sokan már több mint két év óta életvitel szerűen laknak itt, s este hat órakor elárasztják a környék megannyi éttermét, ahol nagyszerű a választék, ráadásul igen kedvezőek az árak.
Lapunk az Anantara lánc ötcsillagos hotelét látogatta meg, ahol a legnépszerűbb az esti halvacsora: a vendég kiválasztja az elképesztő választékből azt a halat vagy rákot, amit meg akar süttetni, s fél óra múlva már fogyaszthatja. De van délutáni teázás is a medence partján, ahol francia péksüteményeket, francia bort és sajtot kínálnák – persze a tea mellé.
Az Anantara tündérei
Igazán nemzetközi ez a hotel is, francia a helyettes főnök, az igazgató német, míg a befektető thaiföldi. A személyzet azonban helybeli, ráadásul nagyon kedves mindenki, s jól beszél angolul. Ennek az oka, hogy hetente négy óra nyelvtanulás mindenki számára kötelező, mert a jól fizető turisták elvárják, hogy mindenkivel tudjanak kommunikálni. A masszázsközpont vezetője, Truong Thi Thu Tram, aki a szálloda kertjében termesztett gyógynövényekből állítja össze azt a krémet, amit a vendégek bőrére kennek. Frederik Van den Borre igazgató nevetve meséli, bár náluk rengeteg a gazdag amerikai, ausztrál, francia és német vendég – a prímet a gyermekek viszik el, akik reggelente a megmaradt pékárut bedobálhatják a terasz melletti tóba, a falánk halak közé.

Az Anantara Mui Ne azonban arról a híres, hogy itt van a környék legismertebb szélszörfös paradicsoma. Az angolok kite-nak nevezik, s hasonló a siklóernyőhöz. A különbség az, hogy a szél a tengerek sikló szörföst ragadja magával, s emeli olykor 3-4 méter magasra. Varázslatos ügyességgel száguldoznak a bátor sportemberek az öbölben, ahol állandóan kellő erősségű a szél. A vendégek pedig a legbravúrosabb mozdulatokat nyíltszíni tapssal jutalmazzák.
Fotók: Oltványi Tamás




























