Álmukból riasztotta a város lakóit a hömpölygő víz – Miskolc fekete éjszakájának története

Óriási károkat okozott a víz

Az ár néhány óra alatt elvonult, de a pusztítás mértéke csak pirkadatkor vált nyilvánvalóvá. Mindenhol holttestek és állati tetemek hevertek szerteszét, a Búzavásártéren (ma Búza tér) tárolt kukorica- és búzakészletek megsemmisültek. Az árvíz letarolta a mai Madarász Viktor, Kossuth, Széchenyi, Palóczy László és Ady utcát, minden hidat elsodort, romba döntötte a kórházat, a katolikus elemi iskolát és a minorita rendházat – olvasható a National Geographic összefoglalójában.

Csak Miskolcon 2182 ház dőlt össze, a város épületeinek a fele károsodott és 277 ember halt meg, de a környékbeli településekkel együtt számítva az áldozatok száma elérte a 400 főt. Óhután például, ahol majdnem ugyanakkor állt el az eső, mint Miskolcon, 73 ház pusztult el.

Az áradás utóéletének sajnálatos adata, hogy Miskolcnak gyakorlatilag egyedül, saját erőből kellett újjáépítenie belvárosát. A pontosan 40 évvel azelőtti, 1838-as pesti, majd az egy évre rá, az 1879-es szegedi árvizek is óriásiak voltak, a dél-alföldi város lényegében megsemmisült, de az okozott károkat országos összefogással, több jótékony akcióval gyűjtött pénzből viszonylag gyorsan sikerült helyrehozni és kialakítani az új városképet. Ez Miskolcnak nem adatott meg. Bár az itteni áldozatok száma meghaladta a szegedi és pesti áldozatok együttes számát is, a városvezetés nem tudta elérni, hogy ahhoz hasonló segítséget kapjon. A gyorsan jött és gyorsan elvonult árvíz emlékét elnyomta a Miskolcnál akkor sokkal jelentősebb városokat hosszan fenyegető árvízveszély híre, így a károk helyreállítása nem vált országos érdekké.

A nagy árvíz napjára emlékezve a katasztrófa 50. évfordulóján, 1928-ben emlékművet állítottak a Szent Anna-templom mellett, Gárdos Aladár szobrászművész alkotását. Az Emberért és Miskolcért alapítvány minden évben megemlékezést tart az emlékműnél. Az ár városbeli magasságát többszáz szintjező örökítette meg, ebből mára csak néhány maradt meg, például a Megyeháza vagy a Miskolci Nemzeti Színház falán.

Leadfotó: Herman Ottó / Wikipedia