Szellemváros válhat Kijevből, pótolhatatlan emlékművek eshetnek a háború áldozatává

Nemcsak emberi életek, műemlékek is veszélyben vannak
Kijev Európa hetedik legnépesebb nagyvárosa, fontos ipari, kulturális és tudományos központ. Az ukrán főváros nem először áll ostrom alatt: a második világháború során kétszer is nagyon súlyos harcok zajlottak az utcáin, emlékeztet az Index összefoglaló cikkében. A németeknek akkor több mint két hónapra volt szükségük ahhoz, hogy Kijev határait nyugatról megközelítsék, és hozzáláthassanak a több mint 1500 évvel ezelőtt alapított város tényleges ostromához, amely 78 napig tartott. A folyóparti város második ostroma az 1943-as visszafoglaláskor történt, ez az összetűzés-sorozat 10 napig tartott. A szemben álló felek hadászati és taktikai okok miatt mind a két alkalommal kölcsönösen pusztították a város értékes ingatlanállományát.
A Vörös Hadsereg 1941-ben felrobbantotta fel a város Dnyeperen átívelő összes közúti és vasúti hídját, az ország első „felhőkarcolóját” az 1912-ben átadott 12 emeletes Ginzburg toronyházat, illetve a Kresatik sugárút és környékének összes barokk, klasszicista, szecessziós, eklektikus és neoreneszánsz stílusban megfogant bérpalotáját, templomát, színházát, postáját, szállodáját, moziját és áruházát. A robbantássorozat tíz napig tartó tűzvészt eredményezett, amely teljesen megsemmisítette a történelmi Óváros és a Belváros XVIII–XIX. században átadott épületeit. Hozzávetőleg 200 épület semmisült meg ekkor.
A háború után az 1,2 kilométer hosszú Kresatik sugárutat 8-10 pályás autóúttá alakították át, oldalán hatalmas méretű, huszártornyokkal megsüvegelt szocialista realista stílusú toronyházakat, kupolákban végződő neobizánci tömbházakat, neoklasszicista sorházakat, illetve modern vasbeton közintézményeket húztak fel.
A Kijev központjában található Pecserszka lavrát, az ország legnagyobb és legszentebb kolostorát, aminek építését 1051-ben kezdték el, szintén a világháború során pusztították el. Legfontosabb eleme Nagyboldogasszony-katedrális, mely hercegek, metropoliták, tábornagyok nyughelyeként is ismert; ezt az oroszok szerint a németek robbantották fel, az ukránok ellenben úgy tudják, hogy az oroszok, azaz a szovjetek semmisítették meg. A székesegyház teljes visszaépítését 1980-ban kezdték el, de csak a Szovjetunió széthullása után sikerült befejezni. A félkész templomot 1990-ben az UNESCO világörökségi értékének kiáltotta ki, míg az újraálmodott templomot 2000. augusztus 24-én szentelték fel újra.
Ez a műemlékegyüttes azért van most veszélyben, mert ha Putyin csapatai elfoglalják a Dnyeper bal partján elnyúló Deszna és Dnyipro városrészeket – amelyeknek épületállománya a frissen kiásott lövészárkok és tankfedezékek ellenére sem jól védhetők –, akkor a szellős beépítésű panel- és toronyházak közé esetlegesen felállított orosz tüzérség teljes kontroll alatt tudná tartani a Belvárost, a Dnyepert és a hidakat – írja az Index.
A Sevcsenkó kerületet szintén az ukrán főváros világörökségi helyszíneként tartanak számon, ráadásul romantikus hangulatú utcácskái miatt Kelet-Európa Montparnasse-szának is tartják. A hangulatos ékszerdoboz egyik dísze a Mihail Bulgakov világhírű író szülőházától nem messze ágaskodó Szent Mihály-székesegyház, amelynek építését 1108-ban kezdték el, majd a bazilikát 1937. augusztus 14-én felrobbantották. Visszaépítését 1995-ben kezdték el, öt évig tartott a munka.
Ahogyan az Index is írja: a Szent Mihály-katedrális és a mellette megbújó, szintén hagymakupolás toronyban végződő Szent Jánosról elnevezett egykori „menza” most azért lehet veszélyben, mert közvetlenül mellettük áll a Külügyminisztérium gigantikus méretű, oszloppárokkal tagolt íves központi épülete, amelynek folyamatos működtetése – az orosz–ukrán háború miatt is – most kulcsfontosságú Kijevnek. Az épülettömb stratégiai szerepe miatt így elképzelhető, hogy az oroszok előbb-utóbb rakétákkal fogják lőni a kormányhivatalt.
A Szent Szófia-székesegyház Kijev legismertebb nevezetessége. Sztálin regnálásakor természetesen ezt a bazilikát is fel akarták robbantani a bolsevikok, az ötlet ellen azonban olyan sokan ellenkeztek, hogy a Kreml meghátrált, és lemondott eredeti szándékáról. A kisajátítás után az elvtársak 1934-től inkább múzeumként mutogatták a komplexumot. Az elmúlt évszázadok viszontagságai ellenére eddig tökéletes épségben megmaradt beltéri műalkotásokkal teli székesegyház 1990-ben lett a világörökség része. Reméljük, hogy még unokáinknak is lesz esélye megcsodálni.
Miért tölt be kiemelten fontos szerepet a közösségi média az orosz-ukrán háborúban és mitől más ez, mint a korábbi konfliktusok esetében? Egy netnográfiai kutatás ezekre a kérdésekre kereste a választ.
























