Így verik át sokan a főnöküket nyaralás után, mert munkaundoruk van
Tényleg elképesztő, mit meg nem tesznek az emberek.
Lefagy arcunkról a mosoly
Mindenki imád nyaralni, ám amikor jól megérdemelt vakációnk a végéhez közelít, lassan lefagy arcunkról a mosoly. Belegondolunk, hogy mi vár ránk, ha hazatérünk: vissza kell illeszkednünk a dolgos-szürke hétköznapokba, szolgaian igazodnunk kell az élet megszokott, unalomig ismert menetrendjéhez. Kissé olyan ez, mint valamiféle poszttraumatikus stressz-szindróma, csak ellenkező előjellel: ebben az esetben egy pozitív élmény az, amit nem tudunk - mert nem akarunk - "feldolgozni", elfelejteni, amin képtelenek vagyunk továbblépni. Nem is igazán lehet hibáztatni az embert, ha így érez. Egy egzotikus helyszín, egy kellemes, melengető napfényben tündöklő tengerpart, egy-egy élményekben gazdag kirándulás valósággal megigézi az embert: hűsítő koktélt szürcsölgetve nem is nehéz elábrándozni azon, hogy mi lenne, ha a nyaralás után búcsút intenénk addigi életünk minden nyűgének, és új fejezetet kezdenénk. Nos, a britek igen nagy százalékban gondolkodnak így.