Weisz Fanni egy igazságosabb világért küzd

Még mindig a modellkedés az álmod?

Fanni: Természetesen a modellkedés is fontos az életemben, de olyan dolgokhoz adom csak az arcom, amelyekben hiszek. Kizárólag azoknak a termékeknek a reklámozását vállalom, melyeket használok is, és tudom róluk, hogy jók. Minden körülmények közt hiteles akarok maradni. Úgy gondolom, a modellmunkáimon keresztül is folyamatos üzenetet közvetíthetek mindenki számára. Vujity Tvrtko segítségével hamarosan a mozgássérült emberek érdekében kezdünk kampányolni. Azt az esélyegyenlőséget szeretném elérni, amely számunkra, fogyatékkal élők számára is esélyegyenlőséget jelent.

Kivel dolgoznál együtt legszívesebben?

Fanni: Azzal, aki velem is szívesen dolgozna együtt, és jó ember.

Ki a kedvenc modelled?

Fanni: Debreczeni Zita. Nagyon ügyes modell és jó fotós. Dolgoztam már vele és sokat tanultam tőle. Nagyon sok jelet használ ösztönösen. Ez nagyon érdekes. Közös munkánk során nem jelentett problémát a kommunikáció.

Ki a példaképed?

Fanni: Nyilván az embernek az a példaképe, aki tanítani kezdte. Anya és a szülei, akik mindig mellettem álltak, és akik mindentől óvtak és védtek. Olyan szülő szeretnék majd lenni, mint Ők. Aztán az, aki először, mondta és gondolta, hogy sokkal többre is képes vagyok, s mutatta a helyes utat, mivel tudnék sorstársaimon is segíteni. Ez az ember Vujity Tvrtko.

Tovább szeretnél tanulni?

Fanni: Nagyon szeretném szeptembertől Pesten jelnyelven befejezni a középiskolát és leérettségizni, majd a Kommunikációs Főiskolán szeretném folytatni tanulmányaimat. Vass László rektor úrtól már kaptam is meghívást a főiskolára, hamarosan meg tudom nézni az ott tanuló hallássérült diákok képzését. Debreczeni Zita is a főiskolán tanul, s amikor megyek ő fog körbekísérni. Pár évvel ezelőtt még az érettségi lehetőségét is elvetettem, most viszont már azt tervezgetem, hogy utána hova tovább. Szeretném, ha pár év múlva a siket fiataloknak természetes lenne, a továbbtanulás lehetősége ugyanúgy, mint a halló fiatalok számára. Ezért van szükség arra, hogy a picik jelnyelven tanulhassanak.

Gyakran közösen jelenik meg a nevetek Vujity Tvrtkoval. Hol ismerkedtetek meg?

Fanni: Ez egy nagyon szép történet az életemben. Első találkozásunk egy kosárlabda mérkőzésen volt. Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy ki Ő. Csak az tűnt fel, hogy milyen szeretettel beszél a kisfiához. Akkor mondta anya, hogy Ő egy újságíró. Gondoltam, az ugyan mindegy, egy viszont biztos, hogy szerencsés kisember a fia, amiért ilyen jó apukája van. Pár év elteltével találkoztunk újra, amikor a napló forgatott velem, attól a perctől kezdve tanítani kezdett. Megtanított arra, hogyan legyek bátor és mondjam el mindenkinek, mit gondolok, és hogy mindent meg tudok csinálni, és pont annyit érek, mint bárki más és senkinél sem vagyok kevesebb. Megtanított arra, hogyan tudok harcolni a sorstársaimért. Mindent Tőle tanultam, ami a munkámhoz kell! Először mentorommá, majd barátommá lett. Felesége Gyöngyike egy tüneményes teremtés, a fiúk pedig okosak és nagyon értelmesek, akik számára egy percig sem jelentett problémát, hogy én másként kommunikálok.