Skizofréniával kezelték a hercegnőt, akinek lánya öngyilkos lett: az évekig elmegyógyintézetben élő királyi sarj élete tele volt félelemmel
Mentális egészsége akkor sem javult, amikor visszatért Koreába
Miután a hercegnő megtudta, hogy szeretett édesanyja meghalt, teljesen depresszióba esett: napokig nem hagyta el a szobáját, nem volt hajlandó sem enni, sem pedig másokkal beszélni. Nagybátyja szerint ekkor alakult ki nála a kóros álmatlanság, azaz az inszomnia is, de előfordult az is, hogy Tokhje alvajárt – a lány tehát a mentális instabilitás jeleit kezdte el mutatni, így pszichiáterhez vitték őt, aki korai demenciát diagnosztizált nála, ami a hercegnőnél a magas stressz és félelem miatt alakult ki. Tokhjének gyakran voltak betegsége miatt téveszméi, elméje gyakorlatilag nem volt ép, lelki egészségén pedig az sem segített sokat, hogy a japán kormány férjhez adta őt egy grófhoz, amikor mindössze 19 éves volt. Demenciája egy éven belül már súlyosbodott, állapota egyedül akkor fordult jobbra, amikor megszületett a pár egyetlen közös gyermeke, egy Masae nevű kislány, akit azonban hamar elragadott tőlük a sors: a lány 1955-ben öngyilkos lett, 10 évvel azután, hogy szülei elváltak. 1962-ben aztán Tokhje visszatérhetett Dél-Koreába, egészségi állapota azonban egyre romlott: mentálisan egy kislány szintjén volt, nehezen tudott írni, olvasni és beszélni, ezért egy kórházba küldték őt, ahol demenciáját és skizofréniáját kezelték. 1968-ban aztán kiengedték őt az intézményből, így visszaköltözhetett családja egykori rezidenciájába: fizikai állapota korához képest kivételes volt, ám ápolója segítsége nélkül a hercegnő gyakorlatilag tehetetlennek számított elmeállapota miatt. Végül 1989-ben, 76 éves korában hunyt el egy megfázás súlyos szövődményeinek következtében.
Howard Hughes-ot több szempontból is valódi zseniként tartották számon szerteágazó tehetsége miatt, azonban a milliárdos elméjén életének második felére teljesen elhatalmasodott a paranoia és a különcség, ami halálához is vezetett.