Függősége átvette az uralmat a gyönyörű színésznő felett: felemésztették a démonjai, csupán 34 éves volt, amikor elhunyt

Túl sok volt a stressz

Peggy magánélete és pályafutása egy ideig igencsak szépen alakult: 1926-ban hozzáment a Broadway-színész Alan Davishez, és az elkövetkező években folyamatosan szerepelt a színpadon, egyre nagyobb szerepekben, többek között a What Ann Brought Home, High Gear, Back Here és Now-a-Days darabokban. A Broadway fénye azonban nem tartott örökké, és a lány Hollywood felé vette az útját, ahol még nagyobb lehetőségek vártak rá. 1931-ben kiszúrta tehetségét B.P. Schulberg, a Paramount Pictures producere, aki több filmre is szerződtette; a stúdió éppen Clara Bow-t, a Hollywoodi It Girl-t próbálta pótolni, aki nem kedvelte az új hangosfilmeket, és egyre megbízhatatlanabb lett, s amikor idegösszeroppanást kapott a The Secret Call próbái alatt, Peggy lépett a helyére.

A The Secret Call vegyes kritikákat kapott, de a színésznő fiatalos bája, szépsége és szimpatikus kisugárzása kiemelkedett. Ezt követően Clive Brook oldalán játszott a Silence című filmben, majd a következő években sorra szerepelt filmekben, mint a This Reckless Age, Hotel Continental, Society Girl, The Painted Woman és False Faces. Ráadásul a divatban is trendteremtőnek számított, az újságok gyakran cikkeztek arról, éppen milyen ruhakölteményben mutatkozott nyilvánosan. Azonban mindemellett személyisége árnyoldala is kezdett egyre jobban látszani: egyre többen beszéltek arról, hogy temperamentumos, nehezen kezelhető, és alkoholproblémákkal küzdő színésznővé vált. 1934 és 1936 között több kisebb és közepes stúdiófilmben szerepelt, miközben a munkamennyiség és a napi 16 órás forgatások kimerítették, a stressz pedig elhatalmasodott rajta.

Lapozz tovább!