Nincs rá szó, hogy fest ma a nyolcvanas évek hollywoodi sármőrje: még a sasszemű rajongók sem ismernék fel az arcát - Fotók
A nők egykori bálványa az 1990-es évek óta rengeteg plasztikai műtéten esett át, hogy megszabaduljon bokszolóként szerzett arcsérüléseitől. Később azonban már egyéb esztétikai célt szolgáltak a beavatkozások, melyek teljesen átformálták a világsztár külsejét.
Mickey Rourke élete és munkásságáa
A szeptember 16-án 73. születésnapját ünneplő Mickey Rourke Hollywood nagy visszatérője: hullámvasútszerű karrierje során szédítő mélységekbe és káprázatos magasságokba jutott; volt idő, amikor minden tinilány hálószobáját az ő képmásával díszített poszterek tarkították, máskor viszont páriává vált az Álomgyáron belül, és színészkedés helyett bokszolóként próbált boldogulni, ám a világraszóló sikerek helyett csúnya arcsérülésekkel "gazdagodott". Egy ízben Oscar-díjra is jelölték: Darren Aronofsky remekbe szabott A pankrátorában (2008) egy kiöregedett és megkeseredett pankrátort keltett életre, aki egyik mérkőzésén szívrohamot kap, ezért búcsúzni kényszerül a szorítótól. A jellegzetes képi világú, karcos, szikár, néhol szinte már kisrealista igényességű dráma sok néző szívét megérintette a 2000-es évek végén, Rourke pedig százszorosan felülmúlta önmagát a címszerepben, és sokan fogadni mertek volna rá, hogy alakításáért még az aranyszobrocskát is megkapja. Végül nem így történt, hiszen egy másik hollywoodi bölény, az akkor már Oscar-díjas Sean Penn végül elhappolta előle a kitüntetést, Rourke egy ideig mégis megkapaszkodott a hollywoodi A-ligában. Igaz, "tündöklése" sajnos nem tartott sokáig, ám ez a legkevésbé sem lepte meg a közönséget: ekkorra már mindenki hozzászokott, hogy a 80-as évek egykori sármőrje hol felküzdi magát szakmája legtetejére, hol pedig homályos mélységekbe bukik alá.
Rourke 1952. szeptember 16-án, New York állam Schenectady nevű városában látta meg a napvilágot, részben ír, illetve francia származású szülők gyermekeként. Korai éveiben még nem is színészként, inkább ökölvívóként foglalkoztatták. Első bokszmeccsét 12 esztendősen nyerte meg, s a 60-as, 70-es évek fordulóján kifejezetten magasra emelkedhetett volna a ranglétrán, ám többször is agyrázkódást kapott, ami hátráltatta a karrierjét. A hetvenes évek végén fordult a filmezés felé: egyik első munkáját, a Meztelenek és bolondok (1979) című háborús vígjátékot az akkor már Új-Hollywood egyik "alapító atyjának" számító Steven Spielberg rendezte. Rourke a 80-as években afféle férfiideállá nőtte ki magát, miközben olyan filmekben szerepelt, mint A test melege (1981) című neo-noir, Az étkezde (1982) című coming-of-age film, Az alvilág pápája (1984) című bűnügyi mozi, a 9 és 1/2 hét (1986) című melodráma, vagy épp az Angyalszív (1987) című neo-noir, melyben egy átkos sorsú detektívet formált meg a kétszeres Oscar-díjas Robert De Niro oldalán.
Rourke a kilencvenes évek elején, több mint 10 évnyi színészkedés után úgy döntött, visszatér az ökölvíváshoz. Profi bokszolóként ugyan jó néhány mérkőzést megnyert, ám egy idő után a kudarcok is sokasodni kezdtek, egyesek szerint azért, mert a színész ekkor már túlkorosnak számított a sporthoz. Ugyanakkor a színészetet sem hanyagolta el, de az új évtizedben már nem kecsegtették túlzottan izgalmas szerepajánlatokkal - vagy ha mégis, maga Rourke nem állt kötélnek. Ma már meglepőnek tűnik, de Quentin Tarantino eredetileg neki ajánlotta fel Butch Coolidge szerepét a Ponyvaregényben, a színész azonban visszautasította, így a feladatot végül Bruce Willis kapta, akinek épp e kultikus gengszterfilmmel sikerült új lökést adnia a karrierjének.
Bár Rourke a későbbiek folyamán még felbukkant néhány nagy presztízsű, igényes kiállítású hollywoodi alkotásban (A pankrátor mellett ez utóbbiak közé tartozik Robert Rodriguez felejthetetlen, 2005-ös Sin City-je is), de az utóbbi tíz évben már csak B-kategóriás akciófilmekben foglalkoztatták.
Lapozd fel galériánkat, a folytatásból azt is megtudhatod, hogy fest most a világsztár, aki rengeteg plasztikai műtéten esett át az elmúlt évtizedekben!
Oldalak
