Hiába rajongott érte a fél ország: évekig tűrte a méltatlan mellőzöttséget a gyönyörű magyar színésznő

1944-ben, a német megszállás alatt nem vállalt fellépést, fölmenekült a Tátrába, s ott rátalált hitére. 1946-ban szerepelt újra a Belvárosi Színházban, majd méltatlanul mellőzték, s csak kabarékban lépett fel, éjszakánként pedig bárokban énekelt sanzonokat. A fordulat akkor következett be az életében, amikor 1949-ben az Operettszínháza kerülhetett, aztán innen is mennie kellett, s a Vidám Színpad következett.