111 éve született Major Tamás - szoros szálak fűzték az ÁVH véreskezű vezetőjéhez

Gőgös zsarnok vagy korszakos zseni?

Major egyéb nagynevű kollégáival is kíméletlenül bánt el: Rózsahegyi Kálmánt megfosztotta Nemzeti Színházi tagságától, és azt is hagyta, hogy Várkonyi Zoltán - a hatalom által "túlságosan polgári szemléletűnek" ítélt - Művész Színházát ellehetetlenítsék a 40-es évek végén. „Major hátamba döfte a kést, de humánus volt, mert nem húzta ki a pengét” - nyilatkozta később az esetről Várkonyi. Major tétlenül nézte azt is, hogyan hurcolják el orosz hadifogságba három esztendőre Csákányi Lászlót, de a Nemzeti régi tagjai (Gombaszögi Frida vagy Uray Tivadar) sem számíthattak tőle sok jóra. A Nemzetiben sorra osztotta magára a Shakespeare-főszerepeket, és aki kritizálni merte, azt hatalmas csinnadratta kíséretében, megszégyenítve-megalázva rúgta ki a színházból. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy megóvta az ország elsőszámú teátrumát attól, hogy olcsó szovjet propagandadaraboknak adjon otthont, s Gellért Endrével azon is sokat dolgoztak, hogy itthon meghonosítsák a híres Sztanyiszlavszkij-módszert a színjátszásban. Major egyébként számos vezető kommunista politikussal ápolt szoros viszonyt, így például Kádár Jánossal, Rajk Lászlóval, Révai Józseffel vagy az ÁVH rettegett vezetőjével, Péter Gáborral. A kommunista vezetés komolyan számolt vele, s befolyása, hatalma mit sem csappant a hetvenes évekig. Major utolsó nagy korszakát a Zsámbéki Gábor és Székely Gábor által alapított Katona József Színházban töltötte 1982-től, s Spiró György Az imposztor című darabjában még felettébb emlékezetes alakítást nyújtott. 1986. április 16-án hunyt el, igazán impozáns életművel a háta mögött.

Leadfotó: Facebook