Lelki wellness Geszti Péterrel – nagyinterjú

Az első X-faktor óta alig telt el fél év. Le tudott benned ülepedni a tavalyi sokk?

 Péter: Nagyon erős igénybevételt jelent mindenki számára, aki részt vesz a műsorban, mind szakmailag, mind érzelmileg és emberileg is. Amikor vége lett, akkor azt gondoltam, hogy akkora pörgés volt az elmúlt időszakban, hogy nem lesz baj, ha az ember nem lesz rákényszerítve, hogy mindig ezzel foglalkozzon. A műsor végeztével elkezdtem írni az új zenekaromnak a dalait, és ezáltal tulajdonképpen más földrészre költöztem. Most jólesik újra az X-faktorral foglalkozni, és könnyedén is ment sok szempontból: van bennem egyfajta otthonos érzés, ami jó. Nem jelentett nagy nehézséget visszaülni a mentori székbe.

 

 Péter: Érdekesnek: az új emberek mindig új helyzeteket hoznak. Nem úgy gondolok erre, mint egy tehetségkutató műsorra, hanem úgy gondolok az X- faktorra, mint egy óriási nagy maraton: egyszerre verseny és egyszerre dráma. Tulajdonképpen az a forgószínpad, amiben ott ülök, számomra azért szórakoztató, mert az emberi játszmákat nézem végig. Ezért az új évfolyam úgymond minden értelemben újszerű lesz: mások ezek az emberek, és nem az a kérdés, hogy ki énekel jobban, hanem ki az érdekesebb, és ki az, akiből olyan személyiség válik, akit az emberek megszeretnek, és utána talpon tud maradni, mint előadó. Nagyon érdekes figurák vannak.

 

 

Péter: Ez az alkatunktól függ: más a Miklós, aki egy visszahúzódóbb, zártabb, sokkal tárgyszerűbb, szinte szangvinikus alkat. A Feró viszonylag jól titkolja, de nagyon romantikus pasi. Ahogy az első adást visszanéztem, láttam, hogy nemcsak én hatódtam meg, hanem ő is. Csak az ő hangja akkor reszelőssé válik, nevettem is magamban, hogy most lebuktál öreg. Én meghatódtam, mert egy meghatódós típus vagyok, mindig azt szoktam mondani, hogy nagyon ritka az igazi pillanat az életben, szerelemben, televíziózásban, a színházban, bármiben. Ha valami nagyon egyszerű és igazi dolog történik, nem konstruált, akkor az engem rettenetesen el tud érzékenyíteni. Kijön egy kislány vagy egy kis srác és lakik benne egy angyal, még ő sem tudja, hogy ki ő tulajdonképpen. Énekel valamit, ami másról szól, mint amit ő gondol, és mégis megjeleníti benne. Azt szoktam mondani, hogy a szépség nem más, mint az igazság hirtelen feltárulása. Ezek a pillanatok engem mindig megérintenek, teljesen mindegy, hogy az utcán vagy a nézőtéren vagy egy liftben történik. Akkor én meghatódom, mert azt érzem, hogy az életnek vannak olyan pillanatai, amikor felforrósodik és igazivá válik. Ugyanakkor minél több időt töltesz el a mentoráltjaiddal, annál jobban ragaszkodsz hozzájuk. Mint egy kollégát megkedvelsz, mint egy barát, akivel jóba leszel. Mint a gyermeked, aki tőled kér enni, és téged hív, amikor fél a sötétben. Ha jó rezonancia alakul ki a mentoráltjaiddal, akkor ez természetes, hogy így van. De szerintem ilyen van a tanárokkal is, van kedvencük az osztályból, és vannak, akiket kevésbé bírnak.

 

 

Péter: Igen, de ez is egy hivatás most. Elvégre a hivatásunk lesz, hogy a mentorai, tanárai, segítői, tanácsadói, lelki szemetesládái, szakmai felkészítő legyünk ezeknek a fiatal emberkéknek. Ez nemcsak egy televíziós biznisz, egy show nekem, ez felelősség is. Őszinte leszek mindenkivel anélkül, hogy megbántanám: szembesíteni kell vele, hogy miben jó és miben nem. Miközben az a rövid távú cél, hogy minél messzebbre juttassam el őket a versenyben, és minél továbbra jussanak benne, azért nyilván a versenyen túli élet is fontos lesz. Ezek nem összeegyezhetetlen célok, hogy mind a kettőre kicsit rákészíthesd őket, de azért mélyebb beszélgetésekben a távlatokat is megemlíti az ember. Hogy mit várjanak ettől az egésztől. És tényleg olyan, mintha az embernek a húgai vagy öcséi lennének ezek a srácok egy ideig, aztán jön a karácsony és elengedik a kezedet és akkor repülnek tovább.

 

 

Az elmúlt években az üzleti világ került előtérbe az életedbe, most mégis újra zenekart alapítottál…

 

Péter: Elfáradtam abban, hogy állandóan háttér munkákat végezzek. Óriási kampányokat és financiális feladatokat kellett elvégeznem - a Nemzeti Vágta miatt is, és más projektek miatt is -, és elegem lett belőle. Ráadásul ez a krízissel teli helyzet, ami van a világban arra mutatott, hogy jobb lenne most egy kicsit visszatérni a saját, jobban kontrollálható művészeti tevékenységeimhez, amelyek kisebb kört érintenek, kisebb téttel működnek, de több személyes szabadság és örömfokozat van bennük. Hiányzott zenészekkel lenni, és könnyedebb, barátságosabb dolgokban mozogni. 

 

 

 

Péter: Már 2006-ban meg akartam csinálni ezt a zenekart, csak akkor más dolgok kezdődtek el, és nem maradt időm ezzel foglalkozni. Sok korábbi ötletem van most benne, és nem találtam hozzá sokáig zeneszerző társat, ezért tartott jó pár évig, amíg összeállt. Nekem az a vágyam ezzel kapcsolatban, hogy aki kijön egy Gringo koncertre, az szimplán jól érezze magát. Van elég depresszió meg frusztráció és dráma a világban, nem gondolom, hogy az embereknek most megváltókra lenne szükségük. A zene olyan egyszerű és közérthető nyelven tudja megérinteni az embereket, amihez most újra kedvem volt odaállni és létrehozni. Olyan zenéket játszunk, amik szerintem nagyon pozitívak és nagyon jó hangulatúak, amiben jól érzik magukat az emberek. Nagyon bízom benne, hogy ezek a dalok megtalálják a maguk helyét, és az emberek szeretni fogják őket.

 

A Repülők és a Gringó Sztár között majdnem 20 év telt el. Még mindig tudsz olyan energikus lenni, mint a Rapülők idején?

Péter: Nyilván nem kell olyan ugrabugrának lenni, mint 20 éves koromban - sem a dalszövegeimmel, sem a színpadon. A nagy energiát a zenésztársaimból merítem, meg abból a fajta ambícióból, hogy ők is egy energikus dolgot akarnak létrehozni. Nagyon jól érezzük magunkat egymással, ez egy nagy zenekar, 14-en vagyunk benne. Azt érzem, hogy egy jó buliban érzik magukat és engem ez nyugtat meg a legjobban. Nincs távolság közöttünk, és ez jó. A zene a legjobb konzerváló kúra, tehát a legjobb lelki wellness, mert annyira össze tudja kötni az embert másokkal, és annyi energiát és örömet tud adni. Felesleges minden más ráncfelvarrás.