Keresztes Ildikó: "Elveszítettem a kapcsolatot a valódi világgal"

A depresszió olyan, mintha örök sötétségben élnél. Nem tudsz örülni semminek és senkinek. Ám ha valaki, aki igazán szeret felismeri, hogy segítségre szorulsz, akár az életedet is megmentheti. Így történt ez Keresztes Ildikóval is.

Egyik pofon a másik után

Keresztes szerint több oka is lehetett annak, hogy egykor mély depresszióba zuhant.

"Egyfelől azt mondják, aki abbahagyja az aktív sportot, az eleve hajlamosabb erre a betegségre, mert a teste-lelke hiányolja azt a felfokozott állapotot, amit az állandó mozgás jelent" - mondta Story magazinnak az énekesnő, aki fiatal korában profi tornász volt.

"Aztán elveszítettem a nagymamámat, aki felnevelt. Sosem voltam optimista típus, mindig a hibákat kerestem magamban és rendkívül maximalista voltam. A környezetemben lévő emberek azt mondogatták: 'Ne hisztizz, semmi gondod nincs, sikeres vagy, mi bajod lehetne?'" - idézte fel emlékeit Keresztes.

"Próbáltak bulizni hívni, felvidítani, de ez csak olaj volt a tűzre. Nem akartam semmi mást, csak elfutni a világ végére. Végül már semminek sem tudtam örülni. Se egy jó filmnek, se egy jó könyvnek, se egy divatos ruhának, se egy finom ételnek. Elveszítettem a kapcsolatot a valódi világgal. Csak néztem az embereket az utcán, és azt gondoltam, milyen jó nekik, ők legalább élnek. Egyfolytában fáradt voltam, úgy éreztem magam, mint egy százötven éves öregasszony."

Fotó: mediaklikk.hu