A válását követő mély szégyenérzetről vallott a magyar színésznő: azt érezte, hogy elbukott feleségként és anyaként

A múlt sebeivel nem lehet jól választani

A gyerekvállalás és az újrakezdés aknamezője Karina nagyon nyersen fogalmaz, amikor azt mondja: „A gyerekek az egy az egy aknamező.” Nem a gyereket nevezi problémának, hanem azt a bonyolult lelki rendszert, amely a gyerek érkezésével megnyílik. A párkapcsolatba ugyanis ilyenkor nemcsak két felnőtt lép be, hanem családi minták, belső gyerekek, szülői örökségek és hozott szerepek is. Róza Ráhel ehhez hozzáteszi, hogy a gyerek érkezése inkább életszakaszkrízis, mint trauma. A kettőből három lesz, és ez teljesen átrendezi a dinamikát. Sok férfi hiányként éli meg, hogy a nő fókusza áthelyeződik a gyerekre, a nő pedig gyakran kiszolgáltatott élethelyzetbe kerül testileg és lelkileg is. Nem véletlen, hogy ez az időszak egy kapcsolat egyik legérzékenyebb pontja.

Az adás egyik legfontosabb pszichológiai felismerése a „reprodukciós vágy” fogalma. Róza Ráhel arról beszél, hogy válás után sokan nem új életet kezdenek, hanem a régit próbálják villámgyorsan visszaépíteni egy másik emberrel. Csakhogy ami belül még nyílt seb, az új kapcsolatban is ugyanúgy vérezni fog. Éppen ezért hangsúlyozza: nem szabad rohanni az újrakezdésben. Nem minden krízishez kell szakember, mert az emberi személyiségnek van öngyógyító folyamata. De ha valaki azt érzi, hogy benne ragadt a dühben, a sírásban, a félelemben, vagy nem bírja az egyedüllétet, ott már érdemes segítséget kérni. A cél nem az, hogy minél gyorsabban legyen valaki mellettünk, hanem az, hogy ne a hiányainkat akarjuk mással betömetni.

A beszélgetés egyik legtisztább mondata Róza Ráheltől érkezik: „Nem attól fog sérülni egy gyerek, hogy elválnak a szülők, hanem attól, hogyha a szülők háborúban állnak.” Ez a mondat szinte vezérfonalként fut végig az egész adáson. A lojalitáskonfliktus, a bántalmazó kommunikáció, a folyamatos érzelmi hadviselés az, ami igazán pusztító. Karina ebből a szempontból meglepően derűs példát hoz. Azt mondja, örül annak, ha az ex új partnere szereti a gyerekeit. Nem riválist lát benne, hanem még egy embert, aki figyel rájuk. Ez a hozzáállás ritka, de nagyon beszédes. Azt mutatja, hogy a gyerek érdeke valóban megelőzheti a felnőttek sértettségét. Egyedülálló anyaként a társadalom célkeresztjében A beszélgetés fontos rétege az is, ahogyan az egyedülálló, gyerekes nő társadalmi helyzetéről beszélnek. Karina szerint sok közegben még mindig zavaró tükör az a nő, aki nincs benne egy rossz kapcsolatban, mégis jól van. Mintha puszta jelenléte is emlékeztetne másokat arra, hogy a látszatkapcsolatok mögött mennyi feszültség lehet. Róza Ráhel ezt összekapcsolja a transzgenerációs női mintákkal. A „rendes asszony kibírja” belső parancsa ma is dolgozik sokakban. Ebben a helyzetben különösen erős jelentése van annak, hogy a fiatalabb generációk már természetesebben fordulnak önismerethez, terápiához, és bátrabban mondanak nemet a méltatlan helyzetekre.

Leadfotó: Neshama TV