Nem hajolt meg Hollywoodnak, mégis minden idők legnagyobb amerikai filmlegendája lett

Katharine Hepburn amerikai színésznő az egyetlen a filmtörténet során, aki négyszer elnyerte az Oscar-díjat, pedig volt idő, amikor a filmgyár kitagadta a köreiből. A mindig a maga útját járó színésznő sikereit csak később ismerte el a szakma.

Hollywood kilökte magából

Katharine Hepburn 1907. május 12-én látta meg a napvilágot vagyonos család gyermekeként. Orvos apjának és szüfrazsett anyjának köszönheti mindenre fogékony gondolkodásmódját, nagyratörő ambícióit, valamint szenvedélyes szókimondóságát. Eleinte a testedzésében kamatoztatta tehetségét: úszott, lovagolt, golfozott és teniszezett, majd az iskolában határozta el, hogy színésznő lesz. Fiatalkorának meghatározó eseménye volt, hogy a bátyja tizennégyéves korában véletlenül felakasztotta magát, miközben egy apjától tanult csomózási technikával kísérletezett. A tragikus haláleset nagyon megrázta Katharine-t, aki sokáig november 8-át, bátyja születésnapját ünnepelte sajátjaként.

A diploma megszerzése után a Broadwayn és más színházakban kapta első kisebb szerepeit. A közönség hamar felfigyelt rá, így a harmincas évek elején meg is kapta első filmszerepeit. A Warrior’s Husband című kalandfilm hercegnő karaktere hozta meg számára a hírnevet. Filmes szerepajánlatok egész sora következett, és néhány próbafelvétel után kiválasztották a Búcsú a szerelemtől főszerepére. A film óriási kasszasiker volt, ezért egy nagy stúdió hamar le is szerződtette. Két év alatt öt filmet forgatott, a harmadikért, az 1933-as Morning Glory-ért elnyerte élete első Oscar-díját. A negyedik film, az 1933-as Fiatal asszonyok az 1930-as évek egyik legsikeresebb filmjévé vált.

A sikersorozat egy időre kihunyni látszott, ugyanis a színésznő nem volt hajlandó alkalmazkodni Hollywood formanyelvéhez, csillogó világához. Nem viselt sminket, nem adott interjúkat és gyűlölte, ha fényképezik. Általában overált és teniszcipőt viselt. Ha mégis adott interjút valamelyik újságírónak, akkor alkalmanként élvezettel hazudott önmagáról. A szokottól eltérő viselkedése meglepte a közönséget, és mikor 1934-ben visszatért a Broadwayre, nem a várt sikert érte el.

A kritikusok lehúzták a darabot, és a belépőjegyek sem keltek el. Élete Hollywoodba visszatérvén sem fordult sokkal sikeresebbre. 1935-től 1938-ig csak két fontosabb filmszerepet kapott: az Alice Adamsben (1935), amelyért megkapta második Oscar-jelölését és a Stage Door című filmben 1937-ben. Az Elfújta a szél végső castingjében ketten maradtak Vivien Leigh-jel, azonban végül nem mellette döntöttek. A filmeposz producere, David O. Selznick e szavakkal utasította el: „Nem hiszem, hogy magát Rhett Butler a szerelmével tizenkét évig üldözte volna!” Az éveken át tartó hullámvölgy miatt a közönség beskatulyázta, a mozitulajdonosok amerikai szervezete pedig feketelistára tette, mint a „pénztárak mételyét”.

Itt akár véget is érhetett volna karrierje, Hepburnt azonban nem ilyen fából faragták.

Lapozz a folytatásért!