Kardos-Horváth Janó: Remélem, nem lóg bilibe a kezem - Interjú

A Dal 2021 nyertes csapatának alapító-frontembere exkluzív interjúban mesélt arról, hogyan éli meg a zenekarvezetőként a sikert, de elmondja a véleményét a koronavírus-helyzetről és klímaváltozásról is.

Portrék, interjúk, kultúra - Lakatos Melindától

A Femcafe.hu Sztárok és a Bed&Love rovatainak vezetőjeként fontosnak tartom, hogy megmutassam, egy könnyed, szórakoztató tartalomnak is lehetnek mélységei. Olvass tőlem riportot, mélyinterjút, könyv-, film- vagy zenei ajánlót, merülj el velem a mainstreamben és kacsintsunk ki együtt az underground felé! Ha pedig a véleménycikkeimet kattintod éppen le, tudd, hogy ami a szívemen, az a billentyűkön...

"Megélhetési zöld és megélhetési művészember nézett vissza rám a tükörből"

Kardos-Horváth János neve a legtöbbeknek a magyar könnyűzene ungerground világából volt ismerős egészen 2021-ig, amikor zenekarával, a Kaukázussal megnyerte A Dal 2021-es évadát az Egyetlen szó című dalukkal. Annak idején, 1994 karácsonyán, tizenhárom éves korában, a szülei lepték meg egy ukrán gitárral és egy Muszty-Dobay gitáriskolával - azóta pedig nagy utat járt be mind a szakmában, mind a magánéletében. Az útkereséséről, a gödrökről - amelyekbe olykor belepottyant - és a hegyekről, amelyeket megmászott - exkluzív interjúban mesélt riporterünknek.

Ritka, mikor egy underground zenekar feltűnik A Dalban. Ti annak idején miért döntöttetek úgy, hogy a dalotokkal versenybe szálltok?

Senki nem kért minket, hogy jelentkezzünk. Kis körben megmutattam a dalomat, még a demó verziót májusban és nagyon tetszett az ismerőseimnek, barátaimnak, belső körömnek. Azt gondoltam, a műsor jó lehetőség arra, hogy megismerje a szélesebb közönség. Végül is, ha minden igaz, jól számolgattam ezzel, mert közönségszavazással nyertük meg a végét. A visszajelzésekből az jön le, hogy mindenki szereti. Idősebbek is gratulálnak, férfiak, nagymamák, a saját generációm és a fiatalabbak. Minden ember talál benne magának valami igazságot, ezért aztán végüis jó, hogy elindultunk, nem? Maradt volna a fiókban?

Semmiképp. Nem mellesleg, a dalszövegért is kaptál egy szerzői díjat, ami az mutatja, hogy nemcsak zeneileg, hanem üzenetében is eljutott az emberekhez. Nyertetek, a dal nagy siker, ugyanakkor a nemzetközi dalversenyre nem tudtok kijutni, mert Magyarország nem nominálja a győztest. Ez titeket bánt?

Nem, egyáltalán nem bánt.

Nem vágytatok volna a nemzetközi porondra?

Nem, mi ezt tudtuk, mikor jelentkeztünk, hogy már évek óta nem nominálunk jelölteket az Eurovízióra, ami szerintem nem baj. Az Eurovízió már mindenről szól, csak a dalokról nem. Úgyhogy nekem ez egyáltalán nem probléma.

Ha a nem is mentek most Hollandiába megmérettetni a dalt, nem unatkoztok. Amikor hívtalak reggel, mondtad, hogy éppen a stúdióból jössz. Ez most a Lux című lemezetek vagy valami más? Hol álltok most a folyamatban?

Most ez így összemosódott azzal a lemezzel, amire most támogatást nyertünk. Ez a nyeremény nagyon sok mindent átrajzoltatott velünk, gonolkodunk, mi legyen. Úgyhogy jól állunk, de nem akarom elkiabálni, szerintem nyár végére készen leszünk a munkálatokkal. Egy csomó új számot is felveszünk, és a Luxból is beesik néhány…

Jó látni azt a lendületet, amivel most dolgoztok, mert én még az a generáció vagyok, aki anno a ZP-ben bulizott a Szalai Évára, aztán csalódottan látta, hogy nemcsak a hely, de ti is eltüntetek. Az nem titok, hogy volt egy nagy szünet, tagcserék, magánéleti krízis és egyebek, amik kicsit befékezték a zenekart. Most azonban a koronavírus ellenére is megindultatok. Neked személyesen mit ad az, hogy egy ilyen lehetőség van a kezetekben?

Hát, jó kérdés. Az underground barikádjai mögül könnyű kipofázni, meg kifikázni, meg mindenkinek beszólni. Most, hogy van egy kis lehetőség, bebizonyíthatjuk, hogy egyrészt ezek a zenei struktúrák már nem életszerűek. Metál, rock, alter meg underground? Szerintem vagy jó egy dal, vagy nem, és kész. Másrészt remélem, hogy nagyon sok fúziót össze tudunk hozni a lemezre. Sokfajta zenei világból, sokfajta jó fej énekessel, zenésszel lehet így együtt dolgozni. Inspiráló dolgok jönnek szembe, elvileg most teret is kaptunk, meglátjuk, mi lesz.

Szövegcentrikus ember vagy, és fontos, megosztó témákhoz nyúlsz. Most, 2021-ben eléggé adott, hogy mi foglalkoztatja az embereket globálisan. Neked mik a saját megoldásaid? Hogyan lehet kimászni egy mély gödörből?

Mikor 2010-ben megszűnt a zenekarom, elváltam, összeomlott minden, amiben addig éltem. Egyik nap még rock and roll sztár voltam, három gyerek, kertes ház, tele a naptár. A másik nap meg a próbateremben ültem egyedül, ahová el kellett költöznöm. Összeomlott minden és újra kellett építenem az életem. Nagyon jó volt így, nem csinálnám vissza, mert akkor nem lennék most itt. Elnézést, akinek ez bántóan vagy szarkasztikusan hangzik, de nekem kifejezetten jókor jött a koronavírus-járvány.

Tavaly ilyenkor szembe néztem azzal, hogy ki vagyok én, és úgy találtam, hogy egy egykor tehetséges, de mára már csak megélhetési zöld, és megélhetési művészember az, aki visszanéz rám a tükörből, és ez borzasztó. Nem akartam ezt az életet élni.

Hogyan élsz most?

Egy ilyen városszéli házban élek, kertes házban. Végre sikerült összekuporgatnom egy pecó átépítés felújitására, úgyhogy amikor bejött a pandémia, akkor lett szerkezetkész a házam. Örültem, tök jó, lehet burkolni, gipszkartonozni. De mondom, miből? Azt mondja az ács, időd van, nem kell menni sehova, úgyhogy elkezdtem csinálgatni magam.

Hozzáteszem, azért is nem viselt meg a járvány súlyosabban, mert sok segítséget kaptam az emberektől. Elkezdtem zenélni nekik a Facebookomon keresztül, érkeztek adományok, pedig nem kértem. A dalok mentén kialakult egy olyan aktív közösség a tavalyi év alatt, hogy elképesztő! A nevünk Szociolux Facebook-csoport, a tíz millió fások is csatlakoztak hozzánk, zenéről, kirándulásokról, jótékonyságról, kreatív ötletekről beszélgetünk. Egymáshoz kapaszkodunk, mert már nem nagyon van kihez. A közösség mozgatórugója lettem, amennyit tudok én is, energiát beleteszek ingyen, nem vagyunk bekötve sehova. Hétfő, szerda és péntek reggel csinálom a János Jelenések néven a rádióműsorom, a Facebookon jelentkezek élőben.

Nekünk ez most sokat jelent. Akármilyen furcsán is hangzik, és mondom, elnézést azoktól, akinek tragédiákkal van most tele az élete, nekünk is, de együtt az egész korszak sokkal könnyebb... Az egésznek a csúcsa lett aztán a Dal 2021 és a Petfői Zenei Díj elnyerése. Ez a mi kultúrkörünk, a közösségünk győzelme. Remélem, nem lóg bilibe a kezem és ennyi jó dolog után nem valami tragédia történik majd….

Ez most úgy hangzik, mintha azt gondolnád, nem érdemled meg, ami történik. De visszatérve, ahogy látom, most sokaknak inkább sajnos lent van az élete, mintsem fent. Neked mi segített átlendülni?

Őszintén, talán csak az idő. Minden relatív, de nagyon kemény helyzetekkel találtam szembe magamat. És, amikor nehéz helyzetbe kerül az ember, elgyengül és akkor egy csomó minden lesejlik róla. Felteszed a kérdést, hogy kell ezzel nekem foglalkozni? Egyáltalán, miért ezek a reakcióim, miért ilyenek a szokásaim? Teremtettem egy élethelyzetet, amit nem bírok elviselni? Hát akkor teremtek egy másikat!

Nagyon nagy fokú önismeret volt az, amin az éveken át keresztül mentem az első bukkanók után. Most is várom, hogy még mi történhet. Nem vagyok hozzászokva, hogy egyszer, csak úgy kisimulnak a dolgok...

Olyannyira kisimultak, hogy már a fókuszod nem önmagad, hanem másik megsegítésére került át. Mesélj egy kicsit a jótékonysági akcióról, amit még akkor indítottál, hogy kiderült volna, ti nyeritek a versenyt!

Van egy lábdob borításunk, amit már a legelső alkalommal is bevittünk magunkkal A Dal stúdiójába és minden műsorban, amiben szerepeltünk, minden résztvevővel aláírattuk, a zenekarokkal, zenészekkel, a műsor legvégén a zsűrivel is. A döntőben pedig színpadra is állítottuk. Szeretnénk elárverezni és gyermekjóléti célra felajánlani a bevételt egy gyermekekkel foglalkozó szervezet részére. Szeretnénk ezt az akciót minél többekhez eljuttatni, már vannak ötleteink, hogy miképpen, mely kezdeményezésben a sajtó segítségét is kérjük.

Szívügyed a gyermekjólét…

Egyértelműen, a gyerekekért mindig nagyon ugrok, de nem meglepő, nekem is van három. Most már kamaszok, a két kisebb 12, a nagyobb 14 éves. Bár 10 éve elváltunk, a fókuszom nyilván ők,. Ha a jövőre gondolok, természetesen elsősorban az ő jövőjükre… A klímaügyről már mindenki beszél, tudjuk, hogy fontos lenne foglalkozni vele, mert a gyermekeinket súlyosan érinti, mégsem látjuk a nagy változást. Biztos eljön ennek az ideje, nem vagyok türelmetlen. Régen jobban az voltam, de lassan én is 40 éves leszek. Már nem dülöngélek részegen a bekötő utaknál, nem rugdosom le az autóknak a visszapillantó tükreit és már nem ordítom, hogy

»Nem értitek emberek, hogy őrület, amit csináltok, és magatok teszitek tönkre? Nem látjátok, hogy fullad a csecsemő a babakocsiban?«

Na, mára rájöttem, hogy így nem lehet megoldani a klímaválságot - nevet.

Szerinted akkor hogyan lehet?

Sajnos bele kell nyugodni a maszatolásba… A következő generációk problémája lesz, nem tudjuk előre megmenteni őket. Amíg nincs igazi globális életveszély, hanem csak jelzések, addig nem fogunk csinálni semmit. A magam szintjén mindent szeretnék megmozgatni, amit csak lehet. A gyerekegyüttesemet, a Hahót is ennek a mentén építettem fel. Akármennyire is ciki, vagy nem ciki, ahol lehet, én ezt hangoztatom. Nem azért, hogy megijedjenek az emberek, mert paráztatják őket eleget. Csak azt mondom, hogy érdemes készülgetni az átmenetre. Fogadjuk legalább el, hogy a természet tönkretétele áttételesen beleszól a közös sorsunkba. Tőlem lehet enni húst, repülőzni, fogyasztani, az nem az én életem. Mindenki a saját karmáját építi vagy éppen rombolja – én csak az együttérzésem miatt szólok! Ha nem is hisszük el, ha nem foglalkozunk vele, nem tudunk ténylegesen segíteni, az is jó, de legalább viszonyunk legyen vele.

A koronavírus járvány okozta helyzet véleményed szerint komolyabban elgondolkodtatta az emberiséget, akár a civilek, akár a döntéshozók szintjén?

Biztos, hogy sok tízezren felébredtek a világban most, ráadásul roham léptékben. Kezdik látni az összefüggéseket az antibiotikumos csirke meg az emberek immunrendszere között. Most így megy ez szépen, emberről emberre, nyílnak fel a szemek. Minden szuper!

Ha a földet egyszemélyben nem is mentheted meg, mire készülsz az idei nyáron?

Nagyon sok ceruzás dátumunk van. Nem félek attól, hogy nem lesz mit csinálni. Tavaly sok családi szülinapon léptem fel, mert kitettem egy posztot, hogy szívesen megyek. Nyilván, ez szakmailag nem nagy előrelépés, vittem a kis erősítőmet, meg a gitáromat, és akkor ott húsz főnek egy kerti partiban elénekeltem a dalaimat. Volt, hogy ugyanazt négyszer egymás után, mert azt kérték. Emberileg viszont tök jó érzés, hogy így szeretnek, befogadnak.

De hogyan lesznek így szerinted nagyobb koncertek, fesztiválok?

Megmondom őszintén, nincs is kedvem belegondolni abba, hogy mi a koncertezés jövője. Teszttel, oltással vagy maszkkal, vagy mit tudom én. Mindenképpen béna lesz. Kinyílt a jövőkapu, épül most egy új norma, 20 év múlva nem is lesz téma, hogy ez valaha gond volt, csak most átállásban vagyunk.

Tudod, hogy 20 éve, 2001-ben az ikertornyokat ledöntötte a terrorista támadás, és akkor azt gondoltuk, hogy ezentúl nem lehetnek tömegrendezvények, nem lehet majd bemenni a plázába, meg fölrobbantják az összes repülőteret. Aztán azzal is megtanultunk együtt élni. A magam részéről arrafelé akarom irányítani a tudatom, hogy nincs négy gonosz ember a Földön, akik gazdasági haszon reményében kitalálták ezt az egészet, hanem egyszerűen az van, hogy az emberiség kullog az események után.

Feleség, háromgyerekes édesanya, aktív színművész - nemcsak a filmekben és a színpadon kell megfelelnie szerepeinek, hanem a hétköznapokban is. Nem tagadja, mostanság ez nem könnyű. Elfáradt, de még maradt benne remény, hogy egyszer visszakaphatja a régi életét. De boldog is, mert családja egészséges és kapott egy olyan filmszerepet, amiben nemrég megmutathatta, hogy nem csak a vígjáték áll jól neki.

Leadfotó: facebook.com/kaukazus

Oldalak