Jordán Tamás őszintén vallott magánéleti kríziseiről: elárulta, miért érez lelkiismeret-furdalást egykori párjai miatt

„Az én Istenem, amiben tudok hinni, az egy liberális Isten”

„Hiszek a determinációban, az isteni elrendelésben, megosztva az Istennel és a sorssal” – mondja. „Szeretném nagyon hinni az Istent.” Az egyházat nem kedveli, de hite szerint Isten emberszabású, és nem várja, hogy imádják. „Az én Istenem, amiben tudok hinni, az egy liberális Isten”. Tamás már gyerekkorában tudta, hogy színész akar lenni, annak ellenére, hogy szorongó, ideges kisfiú volt. „Színész szeretnék lenni” – mondta magáról már gyerekként, de csak 40 éves korára jött rá, miért volt ebben olyan biztos. Szigorú, katolikus nevelést kapott, földalatti hittanra járt, a családja istenfélő volt. Felmenői között úgynevezett X-esek, azaz rendszer-ellenségek voltak a Rákosi-korszakban: alpolgármester és gyártulajdonos nagyapák. Ezért apukája szigorúan vette a tanulást, nem testi fenyítéssel, de kíméletlen prédikációkkal terelte gyerekeit a „helyes” útra. Ennek köszönhetően Tamás irigykedve tekintett a színészekre, akik a színpadon, a fényben bátran kiállva beszélnek. „Irigyeltem, azt az embert, aki nem retteg, nem fél, bátran beleáll a dologba és azonos önmagával” – mondta.

Bálint András több iskolában osztálytársa és barátja volt, együtt készültek a színészi pályára. Tamás a gimnáziumban annak ellenére nyert szavalóversenyt, hogy rettenetes hangzókkal, szinte érthetetlenül beszélt, de olyan tűzzel, meggyőzően mondta, hogy mégis díjazták. Mivel nem vették fel a Színművészetire, a Műszaki Egyetemen kezdte meg tanulmányait földmérő szakon, de azért hobbiszinten játszott az Egyetemi Színpadon. Harmadévesen letett a színészetről, és úgy döntött, mérnök lesz. Azután megjelent az a bizonyos determináció, és mégis pályát váltott. „Ha a Bálint Andris engem nem visz az Egyetemi Színpadra, nem kerültem volna olyan helyzetbe, hogy színész legyek” – mondja, majd hozzáteszi: „Ha geodéta maradtam volna, az ország vezető geodétája lennék, kinn Brüsszelben és rám bíznák a Mars parcellázását”. Az Egyetemi Színpad után jött a 25. Színház, amelynek egykori, Bajza utcán álló épületét is útba ejtik. Mielőtt oda szerződött, pár hónapig dolgozott is mérnökként, de azután végleg a színészet győzött. Az, hogy hivatásos színész lett, munkakönnyvel, azzal is járt, hogy véget ért az első házassága, mert felesége „egy mérnökhöz ment feleségül, és kapott egy színészt, akit nem nagyon tudott elviselni, nem is nagyon lehetett”.

Cikkünk folytatódik, lapozz!